Nobel-féle irodalmi díj nyerese: Sienkievicz Henrik

Ha az irókat a szerint itélnők meg, hogy hányféle nyelven, hányan olvassák műveiket, akkor korunk irói közé a legislegelső helyek egyikére kerülne a lengyelek ma élő legnagyobb irója: Sienkievicz Henrik. Nagy történeti regénye, a „Quo vadis” világszerte rendkivül nagy hatást keltett, minden mivelt nyelven.

Rengeteg sokan könnyeztek a szép keresztény rableány, Lygia szenvedésein, borzadoztak Neró és udvara rettenetes bűnein, lelkesültek az együgyű, iszonyú erős és nagyon lágyszivű Ursus hatalmas bravourjain, feszült érdeklődéssel figyelték, hogy nemesedik át a durva és kegyetlen római katona, Vinicius a keresztény hit és a szerelem kettős hatalma altt.

Nem is csoda e nagy hatás, mert ebben a regényben ritka szerencsésen találkozott egy első rendű iró tehetsége egy nagyon hálás és népszerű tárgygyal s e mellett e tárgy érdekessége egyetemes, nincs se nyelvhez, se nemzethez kötve.

S nem szabad kicsinyelni ezt a népszerűséget, mert az olvasottság az iró hatását jelenti s Sienkievicz e regénye révén azok közé jutott, a kik ha nem is a legmélyebb, de a legszélesebb körre terjedő hatást tették korunkra. Valószinűleg ez is szerezte meg számára a Nobel-dij nagy erkölcsi diszét és anyagi hasznát.

A lengyel nemzet szenvedései közt is büszke lehet világhirre jutott fiára, mert Sienkieviczczel jutott európai elismerésre a lengyel regényirás, ép ugy mint Jókaival a magyar. Ünneplik is, ünnepelték már mintegy három év előtt, irói jubileumakor fényes ünneppel, földbirtokból és kastélyból álló nemzeti adománynyal.

Odahaza már sokkal a „Quo vadis” előtt is páratlan nagy volt a népszerűsége és tekintélye s nem is ez a műve az, mely neki odahaza a legnagyobb kedveltséget szerezte, hanem a lengyel nemzet multjából vett tárgyú regényei.

---

Nagy trilogiáját („Tűzzel-vassal”, „Vízözön”, „A kis lovag”), melyben a lengyelek XVII. századbeli nagy válságait: a kozák-forradalmat, a svéd háborút s a török harczokat elevenítette meg, - úgy fogadta nemzete, mint egy nagy nemzeti eposzt, a lengyel nemzeti szellem megdicsőülését, a lengyel faji erő diadalhimnuszát.

A dicső mult kultusza az elnyomott nemzetek sajátsága s ez magyarázza meg Sienkievicz tárgyait s azoknak nagy hatását a lengyelekre. De az idegen olvasó képzeletét is rendkívüli mértékben felizgatja Sienkievicz csataképeinek romantikus színgazdasága, elbeszélésének homéri ereje, jellemzően rajzolt alakjainak sokasága.

Szörnyű, véresek e regények, holttestek halmain, elpusztult országrészek füstölgő romjain keresztül halad meséjük, az ember megborzad a rémes vérözöntől, de a hatás, ha erős eszközökkel éri is el az iró, mindig megragadja a lelkeket.

Hogy ily túlerős szinezés nélkűl, a lélekrajz egyszerű erejével és biztonságával is igazi művészi hatást tud elérni, azt megmutatta „A győzedelmes Bertók”-kal s egyéb kisebb dolgaival.

Legmagasabb szinvonalú munkája mégis csak a „Quo vadis” marad, mert ebben nem a harczot, katona ideált dicsőíti, hanem egy nagy eszmének az egyes emberre s az egész emberiségre való hatását festi s nagy lelki átalakulásokat jelenít meg művészi kézzel.