A Nemzeti Szalon őszi tárlata

A Nemzeti Szalon most megnyilt őszi tárlatán a legnagyobb vonzerőt Pettenkofen művei gyakorolják. A hirneves osztrák festő, a ki idegen származása ellenére is, valóságos virtuóza volt a magyar ég, magyar talaj és növényzet ábrázolásának, már az ötvenes években is szerepelt ugyan kiállításainkon, de nagyobb gyűjteménye most jelenik meg először a magyar közönség előtt.

De Pettenkorfen alkotásain kívül is sok más érdekes látnivalót nyújt a művészet barátainak a Nemzeti Szalon kiállítása. Mint rendesen, most is ismert és elismert nevű művészek mellé az újabb, sőt a legújabb nemzedék képviselői sorakoznak s minthogy amazok közűl némelyek nehány régibb keletű alkotásukat is kiállították, azt lehet mondani, hogy a tárlat némileg a multnak, jelennek és jövőnek érdekes vegyülékét mutatja.

A multba nyultak vissza Révész Imre és Halmi Arthur és annak idején nagy hatást tett műveiknek mostani fölelevenítése egyáltalán nem válik hirnevük ártalmára. Már Zemplényi Tivadar és László Fülöp egyenesen a festőállványról küldték be műveiket. Zemplényi egy bölcső mellett ülő parasztasszonynak erőteljes, meleg szinvázlatát, László Fülöp pedig bájos nejének elegancziával és izléses szabatossággal megfestett arczképét állította ki.

Csók, Háry Gyula, Szlányi, Márk Lajos, Bruck Lajos, Knopp Imre, Rubovics Márk, Kézdi Kovács László, Katona Nándor, Büttner Helén művei mellett a fiatalabbik közűl Pálinkás Béla és Gulácsy Lajos vonják magukra a figyelmet, habár mindkettő idegen mesterek erős hatását mutatja; az első Segantiniét, az utóbbi az angol tájképfestőkét és Böcklinét. Nagy közönsége van Faragó Géza kétségtelenűl Moucha által ihletett szines torzképeinek is.