Álarcosbál

A legszomorubb szobor Budapesten bizonyára az lenne, a melyet a mi operaházi álarczosbáljaink emlékére állítanának. A mi azért nagy szó, mert Budapesten sok a szomorú szobor. De ugy véljük, mégis ez lenne a leg siralmasabb, mert a témából csak ugy árad a siralmasság.

Esztendők hosszu sora óta minden farsangra rendeznek Budapesten” nagy elite – álarczosbált” a világ legszebb báli termében: az Operaház arany- és bársonydisszel elöntött medenczéjében és ez az álarczosbál még sohase volt se elite, se – bál.

Csak frakkos urak és az operett szinházak ruhatáraiból kimustrált selejtes dominók keserves tolongása zavartalan és egyre vastagabbá savanyodó unalomban.

Szemlélődő természetű emberek, a kiknek a gondolatát izgatják a jelenségek okai, régóta firtatják, mi lehet a lélektani magyarázata annak, hogy ez a mulatság minálunk kedvessé, elevenné, virulóvá, igazán mulatsággá nem tud a legközelebb eső ok nyilvánvaló.

Ez a jobb elemek, a társaság élet ama felsőbb rétegének elmaradása, a mely alkalmas lenne arra,hogy egy előkelő szórakozás előkelő tonusát, a nagyobb szabadságban is diszkrét voltát, kellemes levegőjét megadja. A kik ezt tehetnék: azok álarczos bálba el nem mennek. Nem mennek pedig, a mi érzésünk szerint azért, mert a szórakozás e fajtájának minálunk egyáltalában nincsen tradicziója.

Magyarországon sohase jártak álarczban az emberek, mint ahogy jártak a lovagkor idejében Olaszországban, Francziaországban, Spanyolországban. Ezt a divatot viseletnek se vette be soha a magyar természet, a melynek eredendő virtusai mindenképen tiltakoznak az arcz, a tekintet elburkolása ellen.

Csak a homály lovagjai, a zsiványok meg a haramiák kormozták be az arczukat és a vonásoknak ez az ilyen elpalástolása egy bizonyos omidózus fölfogást oltott be a magyar lelkébe az álarcz viselés ellen.

Mi födetlen arczczal, nyilt tekintettel szeretünk járni és a magyar asszony, ha lárvát tett az arczára, kelletlen érzése támad, mintha koczkára tenne valamit a méltóságából és abból a tiszteletből, a mely födetlen homlokának mindig kijár. Ezért nem lesz minálunk az álarczos bál előkelő mulatság soha.