Az ember az egyetlen lény, aki abban a tudatban éli életét, hogy meg fog halni. Hosszú történet, hogy mikor és hogyan alakult ki időtudatunk s a lényeget tekintve mindegy is, hogy a beszédközponthoz kapcsolódó agyközpont, a teremtés eleve-elrendelése vagy valami egészen más az oka. Tudjuk, tapasztaljuk, nem lehet megkerülni.
Próbálunk ugyan néha elfeledkezni róla, pillanatokra talán sikerül is – mégis, amióta ember az ember, kutatja élete határait. Gyártottunk is számtalan elméletet és magyarázatot, vigasztalót és elrémítőt. Volt, amikor egy felsőbb hatalom kezébe helyeztük sorsunkat és próbálkoztunk az örök élet különböző formáival a reinkarnáción át a feltámadásig.
Volt, amikor magunk akartuk kézbe venni az ügyet és jöttek a statisztikák a lakóhelyről, nemről, a lég- és vízfürdők áldásos hatásairól. Árultunk – és természetesen vásároltunk is! – élet-elixírt, csodakenőcsöt, nyakba akasztható szimbólumokat. Meditáltunk, jógáztunk, ettünk almát, diót, tengeri moszatot, vitaminokat. Sokat aludtunk vagy éppen keveset, attól függően, hogy az aktuális tanács éppen mit javasolt. Leszoktunk a dohányzásról – már akinek sikerült – és helyette füstölőkkel és gyertyákkal pakoltuk teli a lakást, mert valami mégiscsak kellett, hogy csökkentsük a STRESSZ-t, a nagy mumust.
Újabban hallom, hogy az anyajegyek nagy száma igen jó előjel a hosszú életre. Feltéve, hogy ezek „jó” anyajegyek, mert a „rosszak” ugyebár csúnya következményekkel járhatnak. S hogy honnan tudhatom, hogy az enyémek milyenek? Természetesen nem a bőrgyógyásztól, ő „hosszú-élet-anyajegyek” kérdésében semmi esetre sem kompetens! Szerencsére elég felhívni egy telefonszámot, válaszolni néhány kérdésre – természetesen emelt díjért -, és máris megtudhatom az igazságot.
Mennyit fejlődött az emberiség! Hajdanán még az ilyen „tudásért” el kellett zarándokolni Delphoi-ba, vagy kiállni a táltos-próbát (esetleg egyéb procedúrát); ma már elég néhány gombnyomás. Akkor még hosszú előjáték kellett az előrejelzésbe vetett hit megszerzéséhez, ma már elég egy mobiltelefon – és persze mellé a megfelelő bankszámla.
De ki állíthatná, hogy a pusztán pénzért szerzett hit haszontalanabb a többinél? Esetleg egy kutató, aki elkészítené a megfelelő statisztikát. De hosszú életűnek kell ám lennie, hiszen csak így tudná eredményeit megfelelően ellenőrizni…
