Széll Kálmán az abszolutizmusról

A Dunántúli Közművelődési Egyesület február 28-iki közgyűlését politikai eseménynyé avatta Széll Kálmán beszéde. A volt miniszterelnök, a ki a nyilvános szerepléstől való visszavonulás óta nem nyilatkozott politikai dolgokról, többek közt ezeket mondta:

Közéletünk látóhatárát közel három év óta sűrű köd fedi el. Ez a köd nem oszlott, sőt egyre vészjóslóbbá vált. A vihar ki is tört és katasztrófát hozott. Ez az egyesület nem politizálhat, nem is fog. De mikor így összejön évenként, nem zárkózhatik el az elől, a mi körülöte történik. A mitől a lélek telve van, azt nem lehet elnémitani. És én szükségét érzem annak, hogy nyiltan szóljak s éljek is a joggal, hogy nyiltan és függetlenül beszéljek.

A mi állapotunk ma, fájdalom, alkotmányellenes és törvényellenes. A rendcsinálás csinyjét, bármely álarcz alatt következik el, alkotmányunk nem ismeri. Nincs felfüggesztve az alkotmány, de leglényegesebb részeiben meg van támadva. Mintha bizony alkotmányunkat részeire lehetne szedni. A mi alkotmányunk egységes és egész s csak mint ilyen állhat fenn.

Ebben az atmoszférában a mi működésünk nagyon meg van nehezítve. Mi a kulturának, a nemzet és emberiség czéljainak szenteltük tevékenyésgünket. A kultúra összegyűjti az embereket, érvényesíteni az irott szó hatalmát, közvetíti a tudást, enyhíti a nép nyomorát és keserveit és szolgálja a szabadságot. A nemzeti kutlura, a mely mindezt eszközli, nagy nemzeti föladatot is teljesít. A mi törvényes jogainknak érvényesítsét czélozza.