Ellenzéki kiáltvány a parlament feloszlatásáról

A kiáltvány azzal kezdi, hogy a képviselőházat fegyveres erővel oszlatta szét egy teljhatalmu királyi biztos és ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy alkotmányunk a teljhatalmu királyi biztosnak, mint közjogi tényezőnek intézményét nem ismeri. A kiáltvány röviden elmondja a február 19-iként történt házfeloszlatást. Hogy ezt igy rendezte a hatalom, annak okát el is mondják.

Azért kellett ez, ugymond, hogy kijátszhassa az ország önrendelkezési jogát a kereskedelmi szerződések mikénti megkötése és jóváhagyására vonatkozólag, tekintet nélkül arra, hogy az így törvénysértéssel létrehozott szerződések az országra nézve nem kötelezők. Ez a tény bebizonyította azt, hogy nemcsak a katonai téren, hanem a közgazdasági téren is a nemzeti törekvésnek, ha összbirodalmi eszme határozottan útját állta és hozzájárult ahhoz, hogy a magyar képviselőház többsége ne biztassék meg az ország kormányzásával.

A felségjogokat mindig a legteljesebb tiszteletben tartotta a képviselőház többsége; a magyar alkotmány azonban és a magyar törvények mást, mint alkotmányos felségjogot nem ismernek, tehát a felségjogok is csak alkotmányosan a törvények értelmében a nemzettel egyetértőleg gyakorolhatók.

E jogra támaszkodva követelte az ellenzék azon állapotoknak megváltoztatását a hadseregben, melyek a nemzet legnagyobb részének meggyőződése szerint a magyar nemzeti állam eszméjével kirivó ellentétben állanak. A parlamenti többség, mely az ellenzéki pártok szövetkezéséből alakult, élni akart jogával. Kormányt alkotni és telejsíteni akarta alkotmányos kötelességét. A programmját, mely a létező törvények keretein belül mozgott, a király ridegen és hajthatatlanul visszautasította, sőt a százados alkotmányos szokástól eltérőleg a feliratra nem is válaszolt.

Azt követelte a király, hogy a többség, a király által kijelölt programm alapján vállaljon kormányt; a mi nem csak ellenkezett volna az alkotmányosság alapelveivel, hanem gyakorlatilag sem lett volna kivihető. – A képviselőház többsége, bár hűségesen ragaszkodott alkotmányos álláspontjához, mindent elkövetett arra, hogy az összeütközést a törvényhozás két tényezője közt elsimitsa. A nemzet elhatározhatja, hogy akar-e meghunyászkodni azon ökölcsapások előtt, a melyeket a mi szilárd ragaszkodásunk a nemzet jogaihoz és az ország törvényeihez kihivott?