A nemzetiségi képviselők manifesztuma

Márczius 21-ikén a nemzetiségi képviselőknek egy manifesztuma jelent meg a nemzetiségi polgárokhoz és kifejezést ad annak a felfogásnak, hogy úgy az ország népei összességének, mint a dinasztiának érdeke gyökeres belpolitikai reformokat igényel. Ezeknek a garancziáit az általános választói jog és a nemzetiségi egyenjogúsitás bizosításában látja.

Kifogásolja, hogy a válság megoldására czélzó tanácskozásoknál a korona viselője nem hallgatta meg a nemzetiségi párt egyetlen tagját sem. Előtte pedig kifejtették volna, hogy a magyar vezényszó behozatala a válság végleges megoldására nem alkalmas. Elmondja a manifesztum, hogy az 1867: XII. törvényczikk a monarchia két állama közötti viszony további fentartására nem alkalmas, mivel homálylyal borította be a felségjogot s az államszeruverénitás kölcsönös viszonyát s szabad kezet biztosított a kormányoknak a nemzetiségekkel szemben.

Így aztán párturalom és osztály-parlament keletkezett, a mely az ország valódi képviseletének nem tekinthető. Most emberi jogon és a jogegyenlőség elvénél fogva követelik a mulasztás orvoslását s követelik, hogy a kiegyezés reviziójánál a különböző népek jogai kellőképen érvényesüljenek.