Versenyzett-e Daimler és Benz más autógyártókkal?

A századfordulón már Benz volt a világ legnagyobb autógyártója - évenként 603 autó került ki a műhelyeikből. Akkoriban természetesen még csak kevesen engedhették meg maguknak az autóvásárlás luxusát. Különösen, hogy az autókat gyakorlatilag kézzel gyártották, ami sok időt igényelt, ezért minden egyes darabért magas árat kellett fizetni.

Daimler és Benz külföldre is szállított, mint pl. Franciaországba, Svájcba vagy Nagy-Britanniába, olykor talán többet is, mint a hazai vevőkörnek. Tehát már mindketten nemzetközi hírű vállalkozók voltak, akiknek az országhatárokon túl lévő piacra is figyelniük kellett. Sikeres üzletemberként persze arra is felkészülhettek, hogy lassan világszerte megjelenik a konkurencia. Ez így is történt: a Daimler és a Benz cég mellett olyan hatalmas versenytársak nőttek fel a századfordulón, mint például a francia Renault.

Az automobil sikere természetesen nem állhatott meg Európa határainál. 1903-tól az Amerikai Egyesült Államokban a Ford cég is megkezdte az autógyártást. Itt a munka viszonylag gyorsan átcsapott tömegtermelésbe. Henry Ford, aki egyúttal a futószalag feltalálója is volt, a Daimler és a Benz cég legjelentősebb konkurensévé vált. Legendás T-modelljéből már 1909-ben szinte hihetetlenül sokat, 19 000 darabot gyártott! Az amerikai versenytárs különösen a Daimler cég életét nehezítette meg.

Mind Benz, mind Daimler vállalkozása ennek ellenére továbbfejlődött. Az autók iránti kereslet az emberek életszínvonalának emelkedésével egyenes arányban nőtt. S nem hiába mondják, hogy a konkurencia élénkíti az üzletet: egy ideig felfelé ívelt az autógyártás. Európában azonban a politika a gazdaság szerkezetét is jelentősen megváltoztatta. 1914-ben kitört az I. világháború, amely négy évig tartott, és a termelést jelentős mértékben a hadiipar részévé tette.