Néhány nap előtt bejárta az ujságokat a hír, hogy egy Willmann Norbert nevü amerikai ember léghajón tervez expedicziót az északi sarkhoz.
E czélból állitólag már összeköttetésbe is lépett Giu Godord-dal, a hires párisi léghajó készitővel és állitólag már meg is volna a kész terv.
Eszerint a léghajó 2300 köbméter hidrogén befogadó, szivaralaku, Santos Dumont rednszerü gömbel lenne ellátva, mely mindenekelőttoldal és hátcsavarokkal felszerelve, amint a Santos Dumont legutóbbi kisérletei bizonyitják, kormányozható volna.
A léghajó nagysága 40 napi, három személyre szóló teljes eleségkészletet volna képesmagába foglalni.
Willmann Norbert ennyi időtteljesen elegendőnek tart arra, hogy a sarkhoz el ésonnan vissza jusson. Ez az egyik terv.
A másik, hir szerint Arkytovszky Ottó, a ki a legutóbbi belga délsarki expediczióban vett részt, automobilal óhajt eljutni a sarkhoz.
Terve szerint hajón óhajt legalább a 80 magasssági fokig eljutni sinnen három e czélra külön berendezett automobillal indulna a sark meghóditására. Terve nem kevésbé kalandos, mint Willmann Norberté.
A három automobil Arktovszkynak terve szerint 20 nap alatt tennémeg az utat a sarkhoz és 20 nap alatt vissza is fordulna. Az egyiken a motorok számára szükséges benzin, a másikon az expediczió tagjai és a harmadikon az élelmiszerek vannak elhelyezve.
Ezek a hirek alkalmasak voltak arra, hogy a nagyközönség érdeklődését e tárgy iránt ujból felköltsék.Ugy Arktovszky, mint Willmann terve a párisi Figaroban is leközöltettek s a véletlen elvitte a hirt Sverdruck Ottó jelenleg krisztiániai hajóskapitányhoz, aki annak idején a Nansen-expediczió másodvezére volt s utóbb Grönland északi részében maga is vezetett egy négy évig a sark ellen, eredménytelenül küzdő expedicziót.
Sverdruck a Krisztiániai „Aftendbladed”-ben nylatkozik a kalandos tervek felől. A hosszabb értekezésszerü czikkből a következő részleteket ragadjuk ki:
„Szinte nevetségesnek látszik a szakembernek, hogy milyen tervek merülnek fel legujabban a sark elérését illetőleg, igazán arra a gondolatra kell hogy ébredjen az ember, hogy a tervező urak szándéka ne komoly s talán nem is czéloz egyebet, minthogy nevük kisebb-nagyobb mértékben szenzácziót keltve bejárja országukat, néha tán a világot.
Willmann tervére nincs mit válaszolnom. Erre megfelelt annak idején a szerencsétlen André. Igaz, kormányozható léghajóról beszél Willmann. De arról bölcsen hallgat, hogy a sark levegőjének hőmérséke abnormális és egyáltalában nincs még kipróbálva gyakorlatilag abban a tekintetben, vajjon képes-e egy ekkoragömb,mint Willmanné, az alacsony légnyomás daczára lebegésben maradni.
Mit csinál Wilmann, ha az erősen páratelt levegő átnedvesíti a gömb selyemszövetét és ez a sulyánál fogva leszáll a jégmezőkre? Mit csinál akkor szán és kutya nélkül?
Bizony André sorsára jut!
De hiszen nem tartunk még ott, hogy embereket a nyilvánvaló öngyilkosságtól erőszakkal kelljen visszatartanunk.
Arktovszky terve még kevesebb figyelmet érdemel. Níilvánvaló, hogy a sark automobilon elérhető nem lesz soha. Elég ennek bizonyitására a következőket felhoznom: a Coiffreé automobil szánja abszolute használhatatlan a hepe-hupás jégmezőkön.
Az automobil kerék rendszer pedig tisztán azért nem válhatik itt be,mert nincs meg a minden előhaladáshoz okvetlen szükséges surlódás. Lévén a jégmezők teljesen sikamlósak,melyen a kaucsukból vagy gummiból készült automobil kerék semmiféle talajt sem nyer a kapaszkodáshoz.”
Ezekben vázoltuk az ujabb tervek során felmerült kilátásainkat illetőleg.
