Dai Nippon

Barátosi Balogh Benedekről két-három év előtt sokszor volt szó a lapokban, mikor mint szegény fővárosi elemi iskolai tanító a maga emberségéből kiutazott Japánba, azzal a szándékkal, hogy kikutatja, vajjon a japán és koreai nép az ural-altáji nyelvcsaládhoz tartozik-e s ha igen, mikép jutott mostani hazájába.

Hogy ezt a czélját mennyiben sikerült megközelíteni, arra nézve még nem adott bizonyságot, hanem arról, a mit Japánban látott és tapasztalt, most beszámol egy szépen kiállított kötetben. Őszintén, majdnem naivul lelkesedik Japánért s mindenért a mi japáni s ez a lelkesedése közvetlenné teszi előadását.

Előljáróban leirja útját Oroszországon, Szibérián át Vladivosztokig s Szibéria leirásának öt fejezetet szentel. A könyv dereka Japánról szól, ez is a legérdekesebb rész, mert meglátszik rajta, hogy az iró jól körülnézett az érdekes szigetországban és sok mindenféle földrajzi, néprajzi, társadalmi stb. dolgot figyelt meg.

Japán mai állapotáról, politikai helyzetéről, népszokásairól, nem egy olyan megjegyzését olvassuk, a mely az óriásivá dagadt Japán-irodalom áradatában is az újszerű, eredeti megfigyelés érdekességével hat. A könyv formája könnyeden csevegő útleirás, anyagát nem szedi előre megkonstruált rendszerbe, hanem úgy mondja el a dolgokat, a hogy a szeme elé kerültek.

Ez különben első kötete egy három kötetre tervezett nagy munkának, melynek további kötetei Japán történetét, földrajzát és irodalmát fogják tárgyalni. Érdekességét sok csinos képe is növeli.