Ma már nem úgy van, mint hajdan, hogy szinte országos nevezetesség számba megy az a magyar ember, a ki nekivág az óczeánnak és bejárja a négy világtáj legtávolabbi pontjait. Akár szórakozás czéljából is meg lehet ezt manapság tenni, a közlekedés fejlettsége mellett, - csak pénz kell hozzá.
Egy vállalkozó szellemü honfitársunknak, Jansen Antalnak még ez se kellett, mert ő úgy indult világkörüli útnak, hogy a költségeit utközben fogja megkeresni fotografálással,mozgó fényképek mutogatásával.
Mikor pl. San-Franciscobol Kelet-Ázsiába akart utazni, nem pénzen vette a hajójegyet, hanem szerződött egy hajós-társasággal, hogy mozgó fényképeket készit hajóiról, a melyeket a társaság reklám-czélokra használhat. Igy szolgálta meg szabadjegyét.
Japánban, Khinában, a különféle ázsiai országokban és gyarmatokban kinematográf-sátort ütütt fel s ott mutogatta a jámbor bennszülötteknek és gyarmati európaiaknak Európa csodáit. Amazoknak álmélkodására, emezeknek honvágyuk csillapitására.
Hazatérve aztán nagy utjáról, mely három évnél tovább tartott, most idehaza tart előadásokat csakhogy most természetesen a messze világrészek nevezetességeit mutogatja. A minap a budapesti katholikus körben tartott nagy közönség jelenlétében érdekes előadást s ennek képei közül néhányat közlés végett rendelkezésünkre bocsátott.
Mind Kelet-Ázsiából való e kép, Jansen saját fölvételei után. A csodás multú, zaklatott jellemű és rejtelmes jövőjű Khinában többek között olyan jelenetet is vett föl, a milyet nem minden arra járó európainak van alkalma látni.
Tömeges lefejezést, a milyen – a khinai büntető törvények szigora miatt – napirenden van s főleg e nagy városokban valóságos népünnep számba megy.
Sorban egymás után nyiszálják le a delikvensek fejét s csonka holttestüket ott hagyják heverni egymásmellett és mögött, a míg valamennyivel végeznek. A képen láthatni, a mint egy derékig levetkőztetett gonosztevővel éppen elbánni késülnek.
Négy hóhér kell ehhez: ketten kötéllel megfezsítik az elitélt nyakát, harmadik hátulról meglöki, hogy fejjel előre bukjon, mire a negyedik, a főhóhér gyorsan és nagy ügyességgel leszeli a fejét.
Egyetlen európai látható a képen: ez maga Jansen, a ki a borzalmas jelenetet végignézte, míg utitársa lefényképezte. A levágott fejeket aztán „csokorba” kötve fölakasztjk egy czölöpre a városi szemétdombon, bámészkodók borzongatására s egyuttal nyilván erkölcsi okulásáráa is.
Khinából Siamba ment Jansen s itt lefényképezte a nálunk is ismeretes Csulalongkorn királynak a palotáját s annak udvarát, melyben egy sereg templom, szent elefántok szobrai adják a fődiszt. A tornyok mind aranyozott kőből vannak rakva, - a belépő eleinte megdöbben a keleti napfényben csillogó ennyi arany láttára.
Jelmezük miatt érdekes a siami színésznők csoportja, keleties diszű selyem és aranyhimzéses ruhájukkal, csúcsos, szintén aranyozott magas fa- vagy gipsz-süvegükkel, melyenk olyan a formája,mint a templom-tornyoké.
Portugall-Indiából egy régi, feltünően szép barokk-stilusú templom elhagyott romjai mutatjuk be. Egykori birtokosai, a jezsuita barátok még a XVIII. században, rendjük eltörlésekor kivonultak belőle, azóta folyton mállasztja köveit, vakolatát az idő.
A mellette levő Máriáról elnevezett kis kolostorban még lakik néhány öreg bennszülött nő, de az alagutak, melyek a két épületet összekötötték, már nagyobbrészt be vannak dőlve.
Európa és Ázsia találkozik végül azon a képen, a mely Ceylon szigetéről, Colombo városából egy nagy európai szálloda előtt ábrázolja a vén európai szakácsot s egy fiatal benszülött nőt a szálloda cselédségéből.
