Teozófia és teozófiai mozgalom

(Budapest 1905. az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. bizománya. Ára 1 korona). Irta Stojits Iván.

Ily czímen Stojits Iván egy kis füzetet irt. A füzet jobbára dr. Hartmann Ferencz művei nyomán készült.

Szerző igen megnyerő modorban, folyékony stylusban, rövid 52 oldalon megismertet bennünket a theosophia alaptanaival s a modern theosophiai irodalommal.

A theosophiai gondolkozás oly régi, mint maga az emberi gondolkozás. Minden korban s minden népnél találkoztunk mystikusokkal, - úgynevezett vatesekkel, prophetákkal stb., a kiket nem ritkán philosophusoknak is neveznek – a kik önmagukba merülnek s a belsejükből előtörő belső fénytől megvilágosodva Istennek s a mindenség dolgainak mélyebb megismerését tanítják.

Egységes theosophiai tanról alig beszélhetni ugyan, de azért alaptételeikben az összes theosophusok többé-kevésbbé megegyeznek egymással. Tanitják a mindenségnek egységét és az altriusmust, a mely theoretikus következménye annak a tételnek, hogy minden dolog, minden lény, minden élet… voltaképpen egy lényegből való.

Ez az altruistikus érzés, az igazi felebaráti szeretet azonban mégsem csupán a gondolkozásnak eredménye, hanem az emberi lélek legmélyéből tört elő s nyomában boldogság fakad az egyesekre és az egész emberiségre.

A theosophiai gondolkozás s így az a vázlatos rendszer is, a melyet Stojlits Iván ismertet kis füzetében, mélységes ethikai felfogásról tanuskodik s a mindenség dolgait s az emberi életet nem a tündöklő, tünékeny látszat, hanem a belső erkölcsi tartalom szerint értékeli legközelebbi rokonságot mutat Buddha és Krisztus tanitásaival, a nélkül azonban, hogy a positiv vallások formáit és positiv dogmáit elfogadná.

---

Isten van mindenütt s Isten nyilatkozik meg a mindenség minden dolgaiban, - s az ember szivével és eszével megismerheti Istent, a legfőbb jót: minden jónak, igaznak és szépnek kútforrását, és az ember megérheti önmagának isteni rendeltetését is: az embernek az a feladata és rendeltetése ezen a világon, hogy Isten utain vándoroljon.

„Legyen lelkedben szeretet és akkor tégy, a mit akarsz.” Ez az emberi életnek rendeltetése, értelme és czélja. S aki ezen a úton halad, elérkezik az istenséghez.

Mélységes bizalom és hit az élethez és tiszta erkölcsi felfogás jellemzik a theorophiát, a mely mintegy közbeeső helyet foglal el a vallás és a philosophia között, úgy azonban, hogy mégis inkább vallásnak, mint philosophiának kell tartanunk; paradoxonnal a theosophiát vallásos philosophiának vagy philosophikus vallásnak is nevezhetjük.

A mindkét művelt világrészben megindult theosophiai mozgalom nagyobbszabású propagandát csinál ennek az erkölcsi vallásnak s hiszi, hogy megvalósíthatja az emberiség szellemi és erkölcsi újjászületését, a mely ujjászületéssel kezdetét venné az emberiség culturális életében a várva várt aranykorszak.

Örömmel üdvözöljük az idealistikus iránynak ezen legújabb kis irodalmi termékét a magyar irodalomban s azt mindazoknak melegen ajánlhatjuk, a kik a bennünket igazán érdeklő problémákkal, a lét és élet nagy problémáival, szeretnek foglalkozni s a kiknek az örök problemák által nyugtalanított lelke a sziv-sugallta tanitásokban megnyugvást keres.

Dr. Bárány Gerő