Az a hir, - és sajnos nem alaptalan, - hogy a mi szépséges budapesti állatkertünk legutóbbi idókben válságos napokat él.

Nem mintha a horribilis anyagi áldozatokkal beszerzett és féltékenyen őrzött állatok egészségügyi viszonyai rendültek volna meg oly rohamosan, mert hiszen ebben a tekinteteben, - az öreg „Jónás” a tanum, - ez időszerint még nem lehet ok a panaszra, hanem a mi nem kevésbé gondolkodóba ejtő jelenség: ennek a nagy intézménynek a financziális oldala van erősebben megtámadva.

Sok az adósság, szembeszökőaz elmaradottság, s ha valaha, ugy most lenne legnagyobb szükség a továbbfejlesztésre, az alapos reformokra.

Nem gáncsoskodásképen, de mint elismert szakemberek által hangoztatott jelenséget emlitem meg, hogy a mi állatkertünkbe a szó szoros értelmében „beraktározott” költséges állataink jelenlegi helyzete nem kis mértékben kedvezőtlen.

Miért miért nem, épen arra a tényezőre forditunk alegkisebb figyelmet, melyet akülföld nagy zoológiai társaságai mindenekfölött álló követelménynek ismernekel: az állatok ketreczeire.

Hol vannak még a mi állatkertünk elavult, adú-szerű kalitkái a külföldi állatkertek modern, hygienikus ketreczeitől!? Hogy mást nem emlitsek, a New-York Zoologocal Society épen a multkoriban szerelte fel nagy állatkertjét uj ketreczekkel, melyek közt ott van a roppnat arányu repülő-ketrecz a madárvilág részére; vagy az impozáns oroszlán-ház, a minő ugyan másutt sehol nincs a világon s a mely kerekszámban 720,000 koronájában van az emlitett társaságnak.

Arról szó nincs, hogy mi az ilyen állatkertekkel állandóan lépést tarthassunk. Ahoz nekünk sem terünk, sem főként pénzünk nincsen. De hogy gyökeres reformok után kell látnunk, az tagadhatatlan.

A mi állatkertünk évekkel ezelőtt még csaknem az elsők közé tartozott a Kontinensen. Büszkék is voltunk reá akkor nagyon. De azután valahogyan megállt a fejlődése.

A többi kulturállamok hasonló intézményeinek rohamos gyarapodásával sehogy sem tudott lépést tartani. Szép lassacskán elmaradt, majd hogy el nem aludt. Ideje, hogy felébredjen szendergéséből.