Czukoradó-inditvány az osztrák képviselőház előtt

Az osztrák képviselőház kétharmadtöbbséggel sürgősnek fogadott el egy, a czukoradó leszállítására vonatkozó inditványt. Mikor azonban szavazásra került a dolog, a Ház már nem volt határozatképes. Az osztrákoknak tehát legalább egy hétig kell még várniok a czukoradó leszállítására, - vagy talán még tovább; ki tudhatná azt.

Kétségtelen, hogy a czukoradó nemcsak nemzetgazdasági, hanem társadalom-politikai szempontból is jelentőséggel bir és nem csodáljuk, hogy az osztrák pénzügyminiszter az eszmével rokonszenvez, azt életrevalónak és ami fő, keresztülvihetőnek is tartja, ha arra elérkezik az alkalmas időpont.

Ámde képzelhető-e oly alkalom, mely az államot bevételeinek csökkenéseiért kárpótolhatná, mikor Ausztriában a czukoradó több mint 40 milliót jövedelmez?

A nagy néprétegek érdekében áll mindenütt, hogy a czukor olcsóbb legyen, ezt követeli a humanizmus is, mert kétségtelen, hogy a fehérkávé fogyasztása emelkednék, még pedig a szeszfogyasztás rovására, ami igen kivánatos.

Téves felfogás azonban, hogy a czukoradó leszállítása egymaga képes lenne a társadalmi politikusok által remélt eredményt előidézni. Hivatkoznak ugyan arra, hogy a brüsszeli czukor-konvenczió létrejövetele után a czukor olcsóbbodott és fogyasztása emelkedett. Ez tény, csakhogy ez nem pusztán a konvenczió következménye volt, hanem első sorban a nagy répatermésnek. Igy persze a czukorfogyasztás emelkedése nem annyira a pénzügyminiszterek, mint inkább isten kezében van, mert az első sorban a répaterméstől függ. 

Ismételjük: az osztrák pénzügyminiszter rokonszenvez a czukoradó leszállításával, de nyilatkozatában kétségtelen bizonyos aggodalom. Ezt a bécsi sajtó is elösmeri, de az aggodalmát arra vezeti vissza, hogy nagy felelősséggel jár 40-42 milliós állami bevételt koczkáztatni.

Eszünk ágában sincs az osztrák pénzügyminiszternek tanácsot adni, már azért sem, mert magától is rájöhet arra, hogy az adó leszállítást nem kell egyszerre, hanem csak fokozatosan foganatosítani és majd a kisérletek fogják igazolni, vajjon a kisebb adónál emelkedik-e annyira a fogyasztás, hogy az legalább részben fedezze a nagy adó elestéből keletkező bevételi hiányt. 

Bennünket közelről érdekel: mi fog történni az osztrák czukoradóval, mert a czukor-kérdés egyik anyagát képezte és képezi a kiegyezési bizottságok tárgyalásainak és a kérdés szóba került már az osztrák pénzügyminiszter és Wekerle közt is. Megnyugtathatjuk az osztrák pénzügyminisztert aziránt, hogy Magyarország az osztrák czukoradó leszállítása elé nem fog komoly akadályokat gördíteni, de másfelől hangoztatnunk kell, hogy ha Ausztriában a czukoradót leszállítják, az osztrák kormánynak sem lesz jogában gátolni, hogy a magyar pénzügyminiszter a magyar fogyasztási adó ügyét az osztráktól függetlenítse, ami különben is benne van a magyar kormány kiegyezési programjában. 

Erre a szempontra gondolhatnak azok az osztrák politikusok, kik az elől jelzett indítványt most nem tartják időszerűnek, de mi a fogyasztási adók ügyének végleges rendezése érdekében, nagyon is időszerűnek tartjuk és szivesen látnók, ha a nagyfontosságu inditvány elfogadásra kerülne.