Az atmosphaera vizsgálata, önjelző mérőeszközökkel felbocsátott „kutató léggömbök”-kel meglepő és meglehetősen érthetetlen jelenséget tárt fel.

A hőmérők adataiból kiderült, hogy mintegy 11,000 méter magasságban a Föld szine felett aránylag meleg légréteg van; aránylag, mert melegebb, mint a felette és alatta levő réteg, de valóságban még természetesen igen hideg ez is. Hergesell tanár Strassburgban legutóbb erre vonatkozólag érdekes megfigyeléseket tett, melyekből pár adatot közlünk.

Egy szép februári napon felbocsátott kutató-léggömb pontos önjelző hőmérővel és nedvesség-mutatóval volt felszerelve, emelkedési magasságát és mozgását tehodolit segélyével szintén jól lehetett követni és meghatározni. A levegő hőmérséklete és nedvességén kivül a léggömb mozgásából a szél sebességére is következtetni lehetett a különböző magasságokban.

A felbocsátás után két nappal megtalálták a leesett léggömböt s konstatálni lehetett, hogy a jelzőszerkezetek óraműve jól működött és a feljegyzések hibátlanok. Ezekből kitünt, hogy a léggömb az eleresztés után félórával 11.400 méter magasságban elérte a melegebb légréteget. Ez előtt a hőmérséklet - 69˚C volt, ezt elérve gyorsan emelkedett a hőmérséklet, úgy hogy a legnagyobb elért magasságban 15.080 méternyire már csak 57˚ hideg volt, tehát 3680 méter emelkedésnél 12˚-kal változott.

Ebben a melegebb légrétegben a nedvesség és a széljárás, a rendestől eltérő. A Föld szinén gyenge északkeleti szél fújt, mely a magasban mindinkább erősödött, úgy hogy 1000 méternyire már 30 méter másodpercznyi sebességű orkánná lett; a meleg légrétegben azután ismét csendesedett a szél és az irány is átfordult észak-északnyugativá.

Ebből tehát az látszik, hogy itt nem nyugvó melegebb légrétegről van szó, hanem állandó melegebb és nedvesebb légáramról, mely ebben a nagy magasságban halad. Ez a jelenség érdekes világot vet a legfelső légrétegek állapotára, melyeket eddig már ebben a magasságban inkább nyugodtabbaknak, a földi zavaroktól menteknek képzelhettünk.