A tótok és a kiegyezés

A választások révén szerephez jutott tót néppárt érzi, hogy politikai hitvallása még saját pártjában is eléggé ismeretlen, ezért a legaktuálisabb kérdésekről hivatalos lapjában, a „Slovenszky Tyzdennik”-ben eszmecserét kezd. Végleges megállapodásaik még nincsenek. Az első czikkely, Krno Milos ügyvéd tollából jelent meg.

Eszmemenete a következő: A hosszas passzivitás nem kivánta, hogy e kérdéssel foglalkozzunk, már csak azért sem, mert a történelmi fejlődés és Ausztriához való viszonyunk révén mi a kiegyezést czélirányosnak, sőt Magyarország szempontjából épenséggel hasznosnak tartottuk, noha nem tagadhatjuk, hogy egyesek máskép vélekedtek. Most, hogy a függetlenségi párt abszolút többséget nyert, nekünk is nyiltan és férfiasan hirdetnünk kell álláspontunkat. Ez pedig nekünk, tótoknak, úgy, mint a többi nemzetiségnek is, nem lehet más nézetünk, mint Magyarország teljes függetlenítésének óhajtása, a minek elérésére teljes erőnkkel kell dolgoznunk. Ezt kell tennünk nemcsak Magyarország, a mi hazánk érdekében, mely virtuális és fejlődését csak ez úton érheti el, de erre kell törekednünk, másodsorban azért is, hogy végre megszűnjenek azok az otromba ráfogások, hogy a nemzetiségek ördög tudja, hová gravitálnak, hogy Magyarország államiságát és egységét letagadják.

Czélunk a teljesen szabad Magyarország, a hol mindenki, tekintet nélkül hitére és nemzetiségére, szabadságot lel és kell is, hogy leljen, mert e nélkül az ország belsőleg gyönge és törékeny lenne. Erről szólva, nem szabad felednünk az úgynevezett állameszmét, s mit az utóbbi években, mint egynyelvű magyar államot emlegetnek. Nézetünk szerint ez is csak a közvélemény félrevezetéséből támadt, mert a nemzetiségeket mindenkor államellenesnek tüntették föl, mindenkor úgy szóltak róluk, mintha Magyarország épsége és egysége ellen törnének.

Pedig Magyarország mint egynyelvű állam, ma már utópia, merő lehetetlenség, mert ennek az országnak írni, olvasni tudó nemzetiségeit megmásítani, átalakítani, megmagyarosítani többé nem lehet! Természetellenes munka lenne az, mely czélra nem vezethet. Magyarország állameszméje nem lehet az egynyelvűség, de igenis legyen a lelki együvé tartozás érzése és az a közös tudat, hogy minden polgár kötelessége hazánknak, Magyarországnak erkölcsi és anyagi fölvirágoztatása.

Önmagából következik, hogy e mellett senkinek sem juthat eszébe tagadni a magyar faj elsőbbségét, mely szellemileg és anyagilag a legfejlettebb, de hiszen az igazi állameszme eleve kizárja azt, hogy az egyik faj kizárólagosan uralkodjék. Bárhogyan is állítsuk föl azonban a kérdést, a 67-tel szemben a tótságnak csak egy föladata lehet: mereven állást foglalni Bécscsel szemben. Mondjuk ki: „Elég volt a szédelgésből! Mi nem engedtük magunkat eszközül a rövid abszolutizmus korszakában és nem szolgálunk erre a jövőben sem!” A 67-es kiegyezésnek számunkra nem volt értéke, sőt egyenesen ellenünk irányult, hát miért exponáljuk magunkat érte?