Nagy malom-égés Győrött

Győr egyik nagy ipartelepe, a Back-féle gőzmalom szeptember 9-én a tűz áldozata lett.
A malom délelőtt tíz órakor gyulladt ki, s a tűz olyan rohamossággal terjedt el a hatalmas épületeken, hogy kétszáz munkás benrekedt. Nagy részük megmenekült, de kilencz ember meghalt és körülbelül harmicz megsebesült.

A munkások a harmadik, negyedik emeletről ugráltak le a kifeszített ponyvákba, de ezek a szerencsétlenek csaknem valamennyien agyonzúzták magukat. A sebesültek közül hárman halálokon vannak.

A tüzet a katonaság segítségével délután elfojtották.
A munkások közül sok hiányzik, azért félő, hogy még több halott van a romok között. Az anyagi kár körülbelül két millió korona. 

Délelőtt tíz órakor vették észre, hogy a második emeleti koptató-helyiségből láng csap ki. A malom tűzoltósága rögtön az oltáshoz fogott, de minden fáradság kárba veszett, hogy a tűz elterjedését meggátolja.

A koptatóban rengeteg gabona égett.
A mikor a városi tűzoltóság oda érkezett, már megközelíteni sem birták a tűz fészkét, mert a háromemeletes épület egy tűzláng volt. 

Közvetlenül ennek az épületnek a szomszédságában volt a négy és félemeletes hatalmas főépület, a melynek legfelsőbb emeletén tizenöt-tizennyolcz munkás dolgozott. Ezek a helyett, hogy rögtön menekültek volna, az oltásra gondoltak. Egy ablakból kötelet bocsátottak le és vizes tömlőt huztak föl.

Néhány percz mulva a tűz elterjedt a főépület tetőzetére s és a faajtón keresztül magára az épületre, a melyben fából készült raktár volt. A munkások a veszedelem láttára segítségért kiáltoztak, mert észrevették, hogy a vészlétrához vivő utat a tűz már elzárta. 


Lenn a tűzoltók és a katonaság, valamint az egybegyűlt óriási néptömeg rémülten látta a jelenetet.
A tűzoltók mentőponyvát feszítettek ki. A mentőponyva azonban nem vált be. A fent lévők időközben kötelet kerítettek, a melyet fönt megerősítettek. Lent néhány ember kifeszítette a kötelet. A munkások egyike már lefelé mászott a kötélen, de a mikor a második emelet magasságában volt, a kötél elszakadt és a szerencsétlen ember lezuhant.

Az épület keleti oldalán kifeszített mentőponyvába leugrott egy ember, közvetlenül utána még több is. A mentőponyva átszakadt és a leugrott munkások összezúzták magukat. Az épület északi részén szintén mentőponyvát feszítettek ki, még pedig olyan helyen, a hol vasgerendák feküdtek. A ponyvát hozzá nem értő emberek tartották. A munkások a szédületes magasságból oly gyorsan ugrottak le egymás után, hogy be sem várták, a míg a lentlévő a ponyvából kimászik. Igy történt, hogy az egyik leugrott munkás egy előtte leugrott munkástársának fejét csizmájával hasította szét. 

Megállapították, hogy a tűzkatasztrófának eddig kilencz halottja van, a kik részint az iszonyú ugrás után rögtön meghaltak, részint pedig a kórházba szállítás közben. 

A tűzvész áldozatai közé kell sorolni Virág főmolnár feleségét is.
A mikor a kórházban megmutatták neki férje holttestét, hirtelen megőrült. Az oltásban több tűzoltó megsebesült s így hivatásának áldozata lett. 

A mentésben a városi tűzoltóságon kívül a vaggongyári és szeszgyári tűzoltóság, valamint a győri tanítóképző növendékei vettek részt, a kik szintén képzett tűzoltók. A mentésben azonban a legnagyobb erőfeszítést a gyakorlatokról hazaérkező katonaság fejtette ki. A katonaság, a mely porosan, fáradtan érkezett a hadgyakorlatokról, az egyes csapattisztek saját elhatározásukból rögtön a tűz helyére vezették. Csakis a katonaság közreműködésének köszönhető, hogy az egész városrész le nem égett. 

Hogy mi okozta a tüzet, még nem sikerült megállapítani.
Némelyek szerint gyujtogatás okozta, azonban ez puszta föltevés. A királyi ügyészség már megindította a nyomozást. 

A kárt sem a tulajdonos sem az igazgatóság nem tudja megbecsülni.
A gabona több helyen volt elraktározva. Az irodaépület nem égett le és a könyveket megmentették. A gyár az összes készletekkel biztosítva volt. A város a szerencsétlenség áldozatainak javára nyomban gyűjtést indított és már eddig is tekintélyes összeg gyűlt össze.