A kvóta és a függő államadósságok

A kvóta

A képviselőház pénzügyi bizottsága deczember 4-én foglalkozott a kvótáról szóló törvényjavaslattal. A javaslatot a kormány a képviselőházban már legközelebb napirendre is tüzeti. A függetlenségi párt a jövő héten foglalkozik a javaslattal s a megszavazást nyilt kérdésnek jelenti ki.

Széll Kálmán elnök előterjesztette, hogy a kvóta-bizottság, bár pénzügyi és gazdasági szempontból motiváltnak nem tartotta a kvóta felemelését, de a jelen politikai helyzetben indokolt volt, hogy a kvóta-bizottság határozata meghozatalánál a politikai okokat is mérlegelje és erre való tekintettel a kvóta-bizottság a kvóta felemelését, mint a két állam között létrejött gazdasági kiegyezésnek és a harcz megszüntetésének árát tisztán politikai szempontokból elfogadta.

Hoitsy Pál előadó a javaslat elfogadását ajánlotta.
Bizony Ákos a bizottsági jelentésben annak kidomborítását kérte, hogy a kvótának tiz évre való megszavazása a különválásnak megvalósítását annak idején ne akadályozhassa.

Issekutz Győző ezt feleslegesnek tartja.
A vám általányok kezelési költségei felemelésére nézve számadatokkal mutatja ki, hogy Ausztria a status quo-val szemben Magyarország terhére ez irányban is előnyben részesül. A javaslatot mégis elfogadja, hogy az ország gazdasági élete nyugvópontra jusson.

Babó Mihály szeretné, hogy a kvóta felemelése csak akkor váljék Magyarországra kötelezővé, ha Ausztriában a kvóta felemelése a törvényhozás utján történik.


Wekerle Sándor miniszterelnök:
A vám általánynak a kvótához semmi köze. Az osztrákok a zárszámadás adataival igazolták azt, hogy az eddigi költséggel nem jönnek ki, ezért kellett az emelést javaslatba hozni. Bizony Ákos aggályaira megjegyzi, hogy ha megszünnek a közös ügyek, akkor megszünnek a közös terhek is, tehát a kvóta egyáltalán nem örök teher.

Helyesnek találja, ha a függetlenségi párt álláspontját egy felszólalásban kifejezésre juttatják és a kormány padjairól is megteszik ezt a kijelentést, hogy ha az 1867. XII. t-czikben megállapított közös ügyek megszünnének, akkor megszünik a közös kiadásokhoz való hozzájárulás is.

Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter:
Leghelyesebb lesz, ha a függetlenségi párt szónoka megteszi a függetlenségi párt nevében azt a fentartást, hogy ha a párt programja érvényesül, a kvótára vonatkozó megállapodás ipso facto megszünik, a miniszterelnök pedig a kormány nevében kijelenti, hogy ha megszünnének a közös ügyek, nem is lehetne kvótáról szó.

A kvóta anyagi terhe az ország közgazdasági helyzetére nem nehezedik oly sulyosan, mint a hogy a kvóta összegének nagyságából látszanék, mert a mi egy kézzel kifizettetik , az más kézzel a hadsereg-szállításban, az ipar és mezőgazdaság utján visszafolyik.

Széll Kálmán: Bizony Ákos felszólalását korrektnek tartja, de annak a bizottsági jelentésbe való felvétele felesleges. A politikában pedig a felesleges dolog káros. Magától értetődik, hogy ha az a törvény, a mely a közös ügyek alapját képezi, megszünik, megszünik annak korolláriuma is. A függetlenségi párt szempontjából teljesen kielégítőnek tartja, ha a függetlenségi párt részéről ilyen irányban felszólalás történik. 

A pénzügyi bizottság a javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadta s elfogadta a külföldi szerződésekről szóló törvényjavaslatot is. 


A kvóta és a függő államadósságok

Hoitsy Pál, mint a pénzügyi bizottság előadója, a képviselőház deczember 8-iki ülésén terjesztette be a kvótaarány megállapításáról és a közös államadósságok ellenőrzéséről szóló bizottsági jelentéseket.

A kvótára vonatkozó jelentés a többi között ezt mondja:
Tagadhatatlan dolog, hogy az országnak egész közgazdasági élete, valamint az ezzel összefüggő teherviselő képessége az utolsó esztendőben igen örvendetes módon növekedett. Ezzel szemben való az is, hogy ez idő alatt Ausztria haladása sem volt kisebb arányú és gazdasági fejlődése legalábbis oly gyors ütemben ment előre, mint a miénk.

A teherviselés tekintetében tehát semmi esetre sem változott meg a két állam közötti arány oly értelemben, hogy megokolttá tenné a közösöknek elismert állami kiadásokhoz való hozzájárulás kvótájának az adózási képesség alapján Magyarország hátrányára való megváltoztatását.

A bizottság bejelenti, hogy a magyar pénzügyi kormány igen tanulságos adatokat bocsátott a bizottság rendelkezésére, a melyeknek szorgalmas és pontos tanulmányozása után meggyőződést szereztek arról, hogy ez az álláspontjuk a legnagyobb mértékben megokolt, mert a statisztikai adatok, a melyek 1888-tól egészen csaknem a mai napig terjednek, nyilvánvalóan azt bizonyítják, a mit a bizottság a leghatározottabban állít, hogy a gazdasági élet egyetlen részében sincs oly szempont sem, a melyre nézve azt lehetne konstatálni, hogy Magyarország teherviselő képessége Ausztriához mérten már nagyobb lenne, mint a milyen volt tizenkilencz évvel ezelőtt.

Ha ennek ellenére mégis elfogadásra ajánlja a bizottság a képviselőháznak a törvényjavaslatot, csakis tisztán és kizárólag politikai szempontból teszi, vagyis ugyanazokból az okokból, mint a melyekből az országos bizottság, a melyet a kvótaarány megállapítására az országgyűlés kiküldött.

A közös függő államadósságok ellenörzésére kiküldött bizottság jelentéséről a pénzügyi bizottság a következőket mondja:

Mivel államjegyek most már nincsenek forgalomban és a közös államadósság megszünt, megszünt egyszersmind a közös függő államadósságok ellenörzésére kiküldött bizottság létesítési alapja is, miért is a bizottság ennek a bizottságnak megszüntetését javasolja a képviselőháznak , a következő 3 pont alapján: 

1. Mondja ki a képviselőház, hogy a közös függő államadósságok ellenörzésére kiküldött országos bizottság működését befejezettnek tekinti. 

2. A bizottság irattárát az Ő Felsége személye körüli miniszternek rendeli átadni. 

3. A föl nem használt papirost és lemezeket a közös pénzügyminiszter őrizetére bizza mindaddig, a míg erre vonatkozólag a két kormány nem intézkedik.