THALY KÁLMÁNHOZ
Mikor szíved álmát, ifjúkori álmad
Fényben, diadallal betelleni láttak…
Bizony ezt a napot munkás életedre:
Méltó koszorunak Isten keze tette!
Dicső bujdosóink diadal-útjáról
Egy darab fény rád is örökre világol!...
S hogy te ott lehették nagy útján mellette,-
Maga Rákóczi is, gondolom, hogy vette:
Nem messze, nem messze a magyar határtól,
Kinézett Rákóczi a koporsójából,
Hogy ott van-e most is mindenki mellett,
Ki egykor úttalan útjain követte.
S hogy Mikest nem látta a környezetében:
Nyugtalanság támadt nagy szíve mélyében.
De mikor mellette tégedet meglátott:
A nyugtalansága hirtelen elszállott!...
Az Ő hű Mikesse újhodott meg benned…
Egykép’ szerettétek a jó Fejedelmet.
Egykép’ szerettétek, egykép’ szolgáltátok,
Egyképen legyen a nevetek is áldott!!
Szabolcska Mihály
