Igy Andrée, a geografus nevezte, a tudós világ, a kalandorok, a fölfedezők mániakus vágyait, martiriumát, melyek mind az örök misztikum: a polus köré gyültek törekedni. Tény, az évszázados pör az emberiségnek egy még meg nem hóditott földdarab után nem is más, mint harcz.
A tudás fegyveresei lövőszerekkel, technikai csodákkal, éles aczélhegyü hajókkal, harczi kutyákkal vijják a polust. De a száz év óta, csak igen kicsiny, lépésről-lépsre való előhaladással vijják.
És a harcznak megvannak a külsőnyomai is a földön, ahol a nagy háboru áll. Vannak hosszu területek, melyek – mint Grönlandban – népeiknak egyszerü boldogságával fizették a déliek telhetetlenségét. Másutt igyekeztek a táborozásra alkalmassá müvelni a terepet.
És ez a harcz sokszor nem is ideális, mert a kulturszellem véres csatákat is verekszik az ösztönnel, amelyik jogos féltékenységében utjába áll.
A Természetnek mégis valami nagy titkot kell rejtegetni odafönn, mert hiszen mi más bőszitené ugy a föltörekvőket? Igy beszélnek a nagy harczról az északi szimbolista írók.
A modern gondolkodás is hajlandó szinte tulvilági erőkre, misztikumokra gondolni.
Parry, egyik az első kutatók között, 1827-ben 82 fok 45 perczig jutott el. Nansen nagy utján 1895-ben, a 86 fok 4 percznél fordult vissza. A rekor eddig az abruzzói herczeg felvétele, melyet 1900-ban a herczeg a 86 fok 33 perczéről hozott magával.
Tehát Parry óta, 75 év alatt az előrehaladás 3 fok 48 percz. Ez a számadat szemlélhetővé teszi azokat a nehézségeket, amelyek a kilátás utjába állanak, hogy valamikor, az eddigi módok szerint megismerhessük és megismertethessük a Polus titkait.
Andrée volt, aki kürölbelül Nansen idejében indult el az ő végzetes utjára, az első, aki az uj utra mutatott, amelyik a levegőn keresztül fogja a jéglabirinthust megközeliteni. A gondolat, amely kétségtelenül a legtökéletesebb valamennyi próbálkozás közt, Andrée-nak életébe került ugyan, de megvan az a ahszna, hogy most az övénél biztosabb, tökéletesebb technikai készültséggel indulhat el az uj léghajós-expediczió.
Az uj ballonhoz egyuttal – ez is tanulság Andrée tragikumából – könnyü fűtőkészüléket, több hónapra szolgáló élelmiszert és kétmodern motoros szánt is csatolnak.
Az uj vállalkozás kezdeményezője és szervezője, Welkman Walter régi ismerőse az északsarki utaknak. 1899-ben próbálkozott először egy kisebb expediczióval. Ez azonban valami véletlen szerencsétlenség folytán a Ferencz József földön megakadt.
Welkmann vállalkozásának érdekességet kölcsönöz az is, hogy mint annak idején Stanley-t, a „Newyork Herald” küldte ki a világhirű afrikai utra, ugy őt is egy másik amerikai lap, a csikágói „Rekord Herald” bízta meg ennek a kétségtelenül nevezetes vállakozásnak a keresztülvitelével.
Andrée követője a minap érkezett meg a norvégiai Tromsőbe. Itt fogják bevégezni az előkészületeket és itt találkozik a társaság, amelyben képviselve van a két kontinens tettrekészebb tudós ifjusága.
A ballont és a csónak alkatrészeit Párisban építették, nagyságra és tartósságra nézve is modern. A sulyképessége 8000 kilogramm.
Két motoros szánnal és szintén ujszerü csónakkal látták el Welkmann léghajóját, melya gondolájában egyuttal füthető lakást, 75 napra való élelmiszert is foglal magában.
Andrée óta a tudományos expedicziók uj és hatalmas segitőtársat is nyertek, a drótnélküli táviróban, amelyet itt fognak ebben a zsánerben először alkalmazni. A Nord-Capnál a norvégiai Hammerfesttel és a dán szigeti kolóniákkal állandó összeköttetésük lesz Welkmannéknak.
Az első próbafelszállást épp ebben a hónapban tartották meg a Welkmann-expediczió emberei Rtomsőben, de ugy látszik, nem a kellő eredménnyel, mert az indulást a jövő évre halasztották. Az utat 75 napra tervezik, ugy, hogy kora nyártól őszig befejezzék a tudományosság legujabb szenzáczióját.
