A legutóbbi háboruk megmutatták, hogy egy nemzet haderejében milyen jelentős szerepe van a flottának.

A spanyolokat a tengeren tette tönkre az amerikai hajóhad és az orosz-japán háboru is Csuzimánál dőlt el a japánok javára. Az utóbbi háboru óta a hatalmak fokozott ambiczióval erősitik meg tengerészetüket s általában egész Európa hadszervező törekvéseinek sulypontja a flottára irányul.

Az elsők, akik az orosz-japán háboru tanulságait a gyakorlatban értékesiteni iparkodtak, a németek voltak. Vilmos császár maga különös érdeklődéssel kiséri anémet tengerészet ügyeit és sokszor vesz részt a flotta gyakorlatán is.

A tengerészet tudvalevően egyike a legnehezebb katonai szolgálatoknak. Erő, ügyesség, nagy fegyelemérzet kell hozzá. Különösen nehéz a szolgálat a vitorlás hadihajókon.

A modern hadihajók már vitorlanélküliek s ot a csónak szolgálat a legfáradságosabb része a katonáskodásnak, a német iskolahajóknak legnagyobb része azonban még vitorlás rendszerü s a legénysgre és tengerész-növendékekre a vitorlák kezelése igen sulyos feladatokat ró.

A vitorlák és kötelek hálózata között való munka, amilyen felelősséggel járó, olyan életveszedelmes is. A vitorlák kibontása, a mászása kötélhágcsókon, föl, egészen az árboczkosárig, az elszakadt karvastagságu kötelek összecsomózása, mind olyan ügyességet kiván, amelynek legkisebb hiánya is könnyen veszélybe taszitja a katonát.

Hogy azonban az együttes gyakorlat a vitorlák között milyen érdekes, impozáns képet nyújt annak, aki csak messziről nézi, mutatja mellék pillanat-fölvételünk.