F. T. C. – U. T. E. 5:1.

A soroksári-úti pályán nagyszámu nézőközönség előtt találkoztak a fenti csapatok. A játék a félidőig a legszebb küzdelem képét nyujtotta, míg a második félidőben meglehetősen erőszakos jelleget öltött és ebben természetesen a fizikailag jóval gyengébb U. T. E. lett a vesztes.

De ez távolról sem akarta azt bizonyítani, hogy a F. T. C. győzelme nem lenne reális. A F. T. C. volt a jobb csapat és ha minden pályán a vasárnapihoz hasonló játékot produkál, ugy aligna akad a serlegmérkőzéseken ellenfele ki a Postásoknak felett való győzelmét megismételhetné. Védelme elég jó, fedezetsora a közismert kiváló és csatársora nagyot javult, jól összejátszik és lő.

Az U. T. E. az első félidőben egyenlő képességű ellenfélnek mutatta magát, de a második half timeben a fedezetsor gyöngesége folytán ugy a jó csatársor, mint a kiváló védelem minden erőfeszítése kárbaveszett. Bár az egyéni kultusz kultiválását nem szeretjük, mégis külön kell megemlékeznünk Molnár Ferencz hátvédő játékáról. Fürge mozgása, jó szedőképessége, hatalmas rugásai és emellett fair játéka a mezőny legjobb emberévé avatták.

F. T. C. : Fritz – Rumbold, Manglaz – Gorszky, Bródy, Deutsch – Braun, Weisz, Pákay, Koródy, Ecker.

U. T. E. : Kazár – Molnár I., Rozmann – Lebovics, Hajdu, Aschner – Herczeg, Novák, Petz, Molnár II., Ludvig II.