|
A budapesti nagy regatta
Magyarország 1906. évi skiff-bajnoka Manno Miltiades (Pannonia Evezős-Club).
A fenséges vendégek Fülepp Kálmán dr. Budapest székesfőváros főpolgármestere, az evezős szövetség elnöke és Károlyi Mihály gróf a Pannonia E. C. elnöke fogadták. A Margitsziget alsó csucsát, a pesti partot, de meg a szigeten elzárt „ugynevezett” nézőhelyet, a fenséges vendégek megérkeztekor már szinültig megtöltő közönség azonban – sajnos, - csalódottan távozott el e jobb sorsra érdemes előkelő sportunk ez idei versenyéről.
A nagylétszámu nézőközönség várakozását, az ügyesen megcsinált reklámczikkekkel felcsigázták ugyan, de nem elégítették ki. Az amugy is csak lassú tempóban lebonyolítható versenyek a vasárnapi rendezésben, - a közönség szempontjából, - valósággal unalmassá váltak. A versenyek belső tartalma, - sportszempontból, - egyhangu és üres volt. A regatta, az előző évekhez képest, csak külsőleg sikerült. A rendezés egyik főhibája az volt, hogy a versenyrendezőség nem a legmegérthetőbb formában tájékoztatta, az egyébként nagyrészt teljesen laikus közönséget, a versenyek mikénti lefolyásáról. Mert az árbóczra felhuzott zászló-jelzések legföljebb csak a benfentesek felvilágosítására szolgálhatnak, de a nagy publikum zöme azt nem érti meg, ugy a mint tényleg, a vérbeli sportembereken kívül nem volt senki, aki a zászlójelzéseket megértette volna. A versenyek győzteseit nem adták tudtul a publikumnak, sem pedig az elért időket. Az egyik versenyt a másiktól elválasztó időköz hosszu és halálos unalmas volt. A nagyközönség érdekeit mérlegelni kellett volna a versenyt rendező köröknek, mert a felületesség ilyenformán nagy mértékben népszerűtlenné teszi majd az evezős-sportot. Az a publikum, amely a „nézőhely”-re belépőket fizet, az ott a „nézőhelyről” látni is akar valamit. Erről a nézőhelyről azonban semmit sem látni. Elégületlenül és csalódottan hagyta el a publikum a verseny színhelyét még jóval annak befejezése előtt, a minek egyik legfőbb oka a hosszas, kimerítő várakozás, az unalmas rendezés volt. A rendezés szigorúan vett sportbeli részében is találtunk kifogásolni valót. Nevezetesen a jury összeállításában, melyben versenyzők is helyet foglaltak. Igaz, hogy ezuttal a jury-nak nem volt alkalma különösebb beavatkozásra, de elvégre mégsem helyeselhető, hogy a versenyekben aktív résztvevők legyenek saját maguk bírái. A start is kifogásolható volna, különösen oly fontos versenyben, mint a milyen a bajnoki skiff-verseny volt.
Az egyik induló hajója még nem volt beállítva s a különben kitűnő starter mégis elbocsátotta a versenyzőket, miáltal a be nem állított hajó irányt tévesztett. Ez az inczidens annak a hosszas huzavonának tudható be, a mely a startot, a helyek megállapítása miatt megelőzte. Szendrey starter, ettől az esettől eltekintve, nagy szakértelemmel teljesítette feladatát. A versenyzőket hátrányosan befolyásolta azon körülmény is, hogy a jury hajója folyton ott „lábatlankodott” a pályán, óriási hullámokat verve, ami az amugy is nagy vízállásban megnehezítette az evezést. Bizonyos, hogy a felsorolt hibák daczára, Ábrai Zoltán dr.-t az evezős-szövetség titkárát mégis dicséret illeti, azon ügybuzgó, fáradtságot nem ismerő, óriási munkáért, melyet a versenyek rendezésével végzett. „Priareusz száz kezével” iparkodott azon, hogy minden rendben legyen. De hát egymaga, segítség és támogatás nélkül arra nem volt képes. Maguk a versenyek vagy row-ower-ek, vagy matchek voltak. Csak Budapest székesfőváros díjában és bajnoki versenyben indult 3 hajó. Ez utóbbiban Wampetich – sajnos – feladta a versenyt. Manno – a nap hőse, - az előzékeny publikum szimpátiájával elhalmozott Cerny Bohuslav cseh versenyző ellen, nagy fölényben és igazán bajnokhoz méltó stylusban evezte végig a távot és igen könnyen 6 hajóhosszal győzött. Gyönyörű volt a főváros díjáért folytatott verseny is, melyet erős küzdelem után a jobban „összeevezett” bécsi „Donauhort” csapata nyert meg, a tartalékokkal szereplő és rendes traininget nélkülöző prágai „Veslarski Club Blesk” legénysége ellen. A junior-egyes izgató finishéből, a Sirály E. E. szépreményű tagja Nógrádi Zsolt (Willoner Zoltán) került ki győztesen.
A junior mai bemutatkozása után evezős sportunk általános fellendülését remélhetjük. A Pannonia E. C. az idén is győzelmesen megvédte hegemóniáját, de a Duna E. E. is alaposan kitett magáért, a mit főleg kitűnő trainerüknek köszönhetnek. A junior nyolczasában elárult stylusuk, a nyugalom és az órapontosságával, simán működött lapátcsapások, nemcsak routinjukról, ha nem klasszisukról tettek tanuságot. Kár, hogy az „Állami díjban” lapáttörés miatt négyesük nem evezte végig a távot. A vendégek versenyét a Tiszai-Szolnoki E. E. csapata, - minthogy a Quarnero Fiumei Evezős-Egylet távol maradt, - ezuttal row-owerben nyerte meg. Daczára az idei regatta sivár belső tartalmának, nagyon óhajtandónak tartjuk, több ilyen evezősverseny rendezését. Mert a székesfőváros pompás látványosságai közé, ezek a regatták nagyszerűen beékelődnének. Ha a Duna, ez az evezős sport kultiválására egyenesen predesztinált alkalmatosság, más világvárosias jellegével hivalkodni szerető központ partjait mosná, teljesen bizonyos, hogy az illetékes körök, meg a közönség is kihasználnák e gyönyörű és előkelő sport minden fázisát. De nálunk, ugylátszik csak az prosperál, a mire a totalizatőr csábítja a fogadókat és – a vagyonosodás a rendezőket. |