Pénzintézetek a kisipar szolgálatában

Manapság gyéren jut a közmunkákból, de soká nem tarthat így, nem is fog.
A kormány gondoskodott nagyszabásu szükségmunkálatról. A milliókra rugó megrendelések uj életet, friss pezsgést öntenek megzsibbadt gazdasági vérkeringésünkbe…

A kisipar érdekét szolgálná azon intézkedés, ha az épitési és műszaki munkálatok nem egy fővállalkozó utján; de csoportonként elkülönitve, iparosonként elrendezve iratnának ki…

Természetesnek találjuk az iparosok jogos törekvését; ők direkt kézből, közbenjáró fővállalkozó kizárásával óhajtják az ipari munkát átvenni.

Ha figyelemmel kisérjük az állami munkák versenytárgyalásainak kiirását, azokból meggyőződhetünk, hogy a kormány, éber figyelemmel, különös gondoskodással van a hazai kisipar jogos érdekeire. De még igy is, nagyon nehezen jut a kisiparos megrendeléshez, mert nem tud megbirkózni az óvadék letételének keserves ügyével…

A vidéken székelő pénzintézetek nagyon jól ismerik az iparosok anyagi viszonyait, megbizhatóságát.
Milyen jól megoldható a kérdés, ha a pénzintézet a kisipar szolgálatába szegődik. Az eszmét a gyakorlati példa legjobban fölvilágositja. Az iparos a helyben levő pénzintézethez benyujt két váltót; ennek ellenében az intézet kiállít 7000 és 8000 koronáról óvadéklevelet, illetve az állammal, mint munkaadóval szemben az iparos helyett a fenti összeg erejéig szavatosságot vállal. 

Ha az iparos megkapja az egyik munkát, a hitellevél kicseréltetik értékpapirokra s betábláztatik az ingatlanra.
Ha az iparos mint szerződő fél elvállalt kötelezettségének nem felel meg, a pénzintézet által kiállitott óvadéklevél alapján az állam az intézeten követeli meg a vádiumot. A pénzintézet viszont az iparos ingatlanján keresi a magáét.

Természetes, hogy ily eljárás csak kifogástalan, jóhiszemű, tisztességes iparosokkal szemben gyakorolható…
Ez éppen a dolog erkölcsi oldala… Pártoljuk a kisiparost, de első sorban a kifogástalan, megbizható elemeket…