Erdélyi várak

Ilyen romhalmazok s talán Erdélyben a legnagyobbak egyike áll a Keresztény-havasok magas előhegyén Barcza-Rozsnyó felett. A rozsnyói paraszt-vár ez, mert ez lett a neve , a mint a vár, még valószinüleg Zsigmond király alatt, a rozsnyói parasztság birtokába kerül. Ők gondozták, épitgették s he az ellenség szorongatta őket, ide menekültek védeni magukat.

A falazás silány volta azonban az mutatja, hogy ez a nép az építéshez kevese értett. A romok közt most már csak az állítólag 145 méter mély, sziklába vájt kút a nevezetesség, a melyet a vár őre néhány fillérért acetilén lámpa leeresztésével megvilágít a kiváncsi turistának. Gyönyörű azonban innen a kilátás egyfelől a Keresztény-havasok kéklő bérczeire, másfelől a Királykő és a Bucsecs hegyóriásaira.

Alig hét kilométernyire e vártól , teljes ép állapotban fentartva és gondozva, félelmes nagyszerűséggel bámul le a törcsvári szoros völgyéből kiemelkedő szikla csucsáról a Törcsvár. Közvetlen alatta hosszu vonalban kanyarodik Ó-Tohány felől az országút, a mely mellett kavicsos medrében csörgedezve folyik a Törcsvár-folyó kristálytiszta vize.

Fekvésének nagyszerűsége e várat, a mint az országúton közeledünk feléje, sokkal nagyobbnak mutatja a valóságnál. Szűk kis udvarát az emeleti nyilt folyosón hamar körüljárja az ember. A helyiségek, a melyek a folyosóról nyilnak, mind lakható állapotba vannak helyezve és fenntartva a mi dicséretére válik tulajdonosának. Brassó városának.

Az épület tömegéből egy kis kerek és egy nagyobb négyszögű torony emelkedik ki. Ennek a négyszögű toronynak északi oromfalán a felsőmagyarországi renaissancera jellemző pártázata van, a mely építészeti forma szinte páratlan Erdélyben. A négyszögű torony oromfalához csatolt félnyeregtetőn ül egy kis kilátó tornyocska, melyből délnek a törcsvári-szoros völgyére , kelet s nyugat felé pedig a Királykő és Keresztény-havasokra elragadóan szép kilátás nyilik.

Egyáltalán e kis vár fekvése s a belőle élvezhető kilátás oly szép, hogy az utazási idény alatt a turisták rajokban keresnék fel , ha valahol – Svájczban vagy Bajorországban volna. Van az erdélyrészi váraknak egy különös fajtája, a melyekhez hasonlókat hazánk más részeiben nem igen láthatunk.

Erdélyben pedig, különösen a Barczaságban igen nagy számban vannak, napjainkban is teljesen ép állapotban. Templom-erődöknek vagy kastélyoknak szokás őket nevezni, mert a védelem czéljaira egyes, többnyire szász községek a község kellő módon megerősített templomát használták fel.

Szükség volt erre felé a XIV. és XV. században az ilyen erősségekre, mert a szász nép szorgalma és értékes politikai kiváltságai révén erősen vagyonosodott, s vagyonát nemcsak a gyakran berontó külellenségtől kellett védelmezni, hanem a kevésbé vagyonos szomszédos községektől is.

Az ilyen templom-erődök többnyire komor külsejüek, falsikon a párkányok alatt sokszor körüljárható folyosó vonul végig szuroköntő lyukkal és lőrésekkel. Ablakaik is kisméretűek, s inkább nagyobb fajta lőréseknek látszanak.

A legszebb és legnagyobb , teljes jókarban lévő templom-kastélyok közül való a prázsmári Brassó közelében. A templomnak tornya nincsen, s udvarát kettős védfal veszi körül, a melyek közül a belső 12 méter magas. A védőfalnak két tornya van még meg, a melyek közül különösen nagy a kapu fölé emelkedő védő torony.

A hajdani ambitusos udvarházakra emlékeztető oszlopos előcsarnokon át jutunk el a tulajdonképeni bejáróhoz. Alagutszerű szűk sikátor ez, a melynek közepe táján teljesen ép állapotban felhuzva van a rácsos gyilok-kapu. Áthaladva a bejárón és az előudvaron, bizarr látványt nyújt a tulajdonképeni templom udvar.

A védőfalhoz épített kamrák a fal magasságát három emeletre osztják s a hozzájuk vezető falépcsők és az ajtók előtt körülfutó nyilt körüljáratok hatása különössége mellett is igen festői. Temploma bár sok román motivumot őriz, mégis inkább az átmeneti korból való. A kórusa feletti gyönyörű hálós góth boltozat a laikus ember figyelmét is rögtön magára vonja s nem ok nélkül, mert szépsége oly kiváló, hogy hazánkban ehhez hasonló másutt alig látható.