Egy oláh népvezér halála

Nyolczvanhat évvel a vállán, kórházi ágyon, meghalt egy aggastyán, a ki egy emberöltő életével ezelőtt nehány hónap alatt borzalmasan maradandó nevet szerzett magának. Olyan herosztrátesi munkával, a minő Nagy-Enyed fölégetése, lakóinak lemészárlása volt 1849-ben, nem igen szokás dicsekedni, pedig Axentye Szevér hosszú életében ez volt a legnagyobb tett. Vérei is szégyenlik vandalizmusát, a melyben fajgyűlölet és zsákmányvágy vezette.

Oláh ember irta róla, hogy Axentyének nem volt sem politikai czélja, sem politikai eszméje, hogy fajának többet szerezzen az 1848. és 1849. évi testvérháború alatt, mint a többi tribűn összesen. Műveltségét is igen kevésre taksálják, írni alig tudott, nem hogy katonatanulmányokat tett volna, a mivel a szabadságharcz lezajlása után a bécsi udvarhoz tett jelentésben dicsekedett. Az idő s a körülmények juttatták szerephez. Ha közbe nem jő a szabadságharcz, ha a bécsi politika a nemzetiségeket föl nem fegyverzi a magyar ellen, neve aligha kerül valaha a nyilvánosság elé.