Oroszországi állapotok

Az alkotmányos demokraták vagy kadettek pártja, a mely a birodalmi dumának julius 21-ikén bekövetkezett feloszlatása után a finnországi Vyborgba menekült és ott rövid tanácskozás után hirhedt kiáltványát megfogalmazta és kibocsátotta, a napokban újra tanácskozásra gyűlt össze, ugyancsak Finnországban, Helsingforsban, miután az orosz kormány elég tapintatlanul, nem engedte meg neki az orosz földön való tanácskozást. Ez a párt, a mely magában egyesíti mindazokat, a kik Oroszországban a két szélsőség: a reakczió és a forradalom között foglalnak helyet, ezúttal saját érdekében a saját ügyéről tanácskozott és határozott.

A vyborgi tanácskozás nem hiába oly rövid ideig tartott és rendkivüli viszonyok között, úgyszólván elhamarkodva határozott, ezt a pártot egész multjával ellentétben oly ferde helyzetbe szorította, a melynek előnyeit a jelenlegi kormány sietett a képen kiaknázni, hogy a párt tagjainak politikai szereplését a jövőben lehetetlenné tegye. A vyborgi kiáltvány után, a melyben a párt a passziv ellenállást kimondotta és a népet az adó és a katona-állitás megtagadására szólította, nem mondhatta többé magáról a párt, hogy a békés kibontakozást és az erőszak nélkül való átalakulást tűzte ki feladatául. Azzal a kiáltánynyal a kadettek a forradalmi irányhoz csatlakoztak, a mely irányt pedig előbb határozottan kárhotattak.

A passziv ellenállás Oroszországban nem azt jelenti, a mit más czivillizáltabb nyugateurópai államokban; Oroszországban ez az anarchiát, a törvényes rendnek teljes felbomlását jelentette. Az orosz nép még nem képes az ilyen állapotnak a jelentőségét felfogni és mérlegelni. Az a nép, a mely az adó és katonaszolgáltatás kötelezettségét első és legszentebb kötelességének, legfőbb feladatának tartja; a mely azt hiszi, hogy csak azért van a földön, azért küzd, nyomorog, hogy a czár atyuskának adót és katonákat adjon, mert ez az isten rendelése: ha egyszer arra a tudatra jó, hogy ennek nem épen szükséges így lennie, akkor és a nép méltán azt hiszi, hogy a világ rend felbomlott és hogy nincs többé semmi rend, semmi törvény, csak egy nagy khaosz és annak végén a nihil.

Ennek az állapotnak a gondolatától méltán visszarettent midnenki, akinek hazája, jóléte csak némileg is szivén fekszik. Nem a szélsőségek; a reakczió és az anarchizmus ijedtek meg ettől az állapottól, mely azoknak szintén kapóra jött, mert erőszakos fellépésüket igazolta; hanem megijedtek mindazoknak a jobbérzésűek, a kiknek még van valami veszteni valójuk. Ez a körülmény indította arra a Helsingforsba tanácskozásra gyűlt kadetteket, hogy jóvá tegyék a julius 23-ikán elhamarkodva hozott határozatukat s visszatérjenek arra a helyes útra, a melyről őket az önkényuralom erőszakos follépése letérítette. Nem volt most könnyű dolog az elkeseredett kedélyeket lecsillapítani és megnyugtatni. Sok keserű vita, vádaskodás, szemrehányás hangzott le a tanácskozás alatt.

A párt önmagában, legjobb tagjaiban meghasonlott és három árnyalatra oszlott. Voltak vagy százan mérsékeltek vagyis olyanok, akik úgy a vyborgi manifesztumot, mint annak következményét, a passziv ellenállást most nem tartják időszerűnek; voltak továbbá vagy harminczötven, radikálisok, akik a passziv ellenállást nemcsak helyeslik, hanem annak azonnal való végre végrehajtását követlik, és végül ugyancsak harminczan-negyvenen lehettek azok, a kik az ellenkező végletbe esvén, úgy a manifesztumos, mint a passziv ellenállást alapjában véve nagy politikai baklövésnek tartják és határozottan kárhoztatják.

Mind a három pártárnyalat megmaradt a saját álláspontja mellet és csak olyan előkelő és nagy tudású s tekintélyű párttagoknak sikerült az ellentéteket némileg elsimitani, mint Miljukov tanár és a lelkes Petrunkievics önfeláldozásának sikerült végre a csütörtöki záró ülésen egy határozati javaslatot elfogadtatni, a melynek értelmében a párt a vyborgi kiáltványt – úgyszólván – visszavonja, a mennyiben a passziv ellenállás keresztülvitelét most nem tartja időszerűnek. E helyett azonban előkészíti, kitanítja a népet a passziv ellenállás jelentőségére, úgy, mint a bekövetkezendő választásokra. Programmul pedig egyelőre az első birodalmi dumához intézett trónbeszédre adandó választ tűzte ki.