Az ősbudavári grófné

Parasztgyerekből bajosan lehet mágnást csinálni. Legfeljebb szépen felöltöztetett kamasz lesz belőle, akinek esetlenségéből önként kikívánkozik származása.

A nővel azonban máskép vagyunk. Mezitlábos cselédekből egy-két hónap mulva mintegy varázsszóra előkelő kokottok válnak, akik lorgnonon keresztül nézik ezt a buta s megcsalatás után vágyó világot.

És csak tessék akárhány színpadra nézni! A selyem s csipketengerben bukdácsoló primadonnából dehogy néznék ki, hogy bölcsője valami kis házmesteri lakás homályos kuczkójában ringódott. Kecses a járása, bájosan finom minden mozdulata: arisztokrata egész külseje, hogy nem egy lady megirigyelhetné.

Nevezzük ezt alkalmazkodásképességnek, vagy gyors felfogásnak, mindegy az. A tény, hogy a nő az élet sorában könnyedségével s fürgeségével sokszor egy-kettőre át tud repülni olyan akadályokon, melyek előtt a férfi menthetetlenül megbicsaklik.

A társadalom, vagy a müveltség által alkotott válaszfalak a nő színváltoztató ügyessége előtt nagyon hamar leomlanak s nem egy városligeti vizet áruló gyerkőczlányból előkelő dáma lehet, aki után versenyt bomlik öreg és fiatalja.

Ez a nagyon elkeseredett hölgy is, aki igen rossz kedvvel nézhetett bele a rendőr fényképész gépébe, élénk bizonyságot tehet arról. Mert biz ő nagysága, mikor Lengyeltótiból annak idején feljött ebbe a nagy városba, mindössze arról álmodott, hogy valami jó helyet kapjon. Aztán suról és főz szívesen havi 20 koronáért.

Csipkére, gyémántra dehogy gondolt. Hisz ő csak egy szegény cselédleány s jó neki a kartonruha is.
Hanem hát Annuska üde, fiatal lány volt s így mivel a főzés titkaihoz meglehetősen értett, bekerült egy nőtlen magasrangu katonatiszthez – háztartás vezetőnek.

Tetszik tudni, mi az a háztartás vezető egy nőtlen ur oldalán, ha véletlenül takaros is: Nos Annuska is teljes meghittje lett az őrnagyurnak, aki annyira megkedvelte a temperamentumos és élénk eszű leányt, hogy ugyancsak kiöltöztette és megbecsülte….

A garzonestélyeken Annuska elnökölt és egy-két év mulva senki sem ismerte volna fel benne a Pannit, aki a falu végén mezitlábos fiukkal együtt hányta a czigánykereket.

Annuskának azonban egyszerre hirtelen el kellett mennie. Az öreg ur arra jött rá, hogy a kicsike csapodár s bizony bomlik nem is egy csinos bajuszka után…

Annuska csomagolt. Mielőtt elment a cselédkönyvét a tűzbe dobta. Csak nem megy vissza a konyhába. Nem is ment. Ellenben igen sokszor látták egyszer ennek az urnak, máskor a másiknak karján. Annuska jól élt.

A pezsgőből csak a francziát itta, a s csak gummitalpas kocsiba ült. Nyáron természetesen pontosan nyaralt. Az idén Siófokra ment. Valahonnan előkerült a bátyja is, aki nemrég került megint egy kis „jogeset” miatt a börtönbe. Szörnyen megörült, mikor nővérkéjét ilyen előkelő színben és sorban találta, s menten felcsapott hozzá titkárnak.

A jeles pár Siófokon a legelőkelőbb szállodában szállt. Annuska megtette magát ezredesnének. A fiatalság, sőt a családapák szeme is megakadt az előkelő uj vendégen s nemsokára egy csomó udvarló settenkedett az „ezredesné” körül.

Annuska persze nem volt kőszívű. Ellenben ilyenkor igen gyakran pillanatnyi pénzzavarokban volt, s a gavallérnak kutyakötelessége volt őt kisegíteni.

Az üzlet jól ment, de egyik találkán egy felesleges harmadik személy mindent elrontott. A tilosban utazó férj felesége volt az alkalmatlan háborgó, s a szép ezredesnének igen sürgősen el kellett utaznia.

Budapesten termett tehát s nyaralását áttette Ősbudavárába. Ezuttal grófnénak nevezte ki magát. Mert, hát vannak szegény grófnék is, akik gazdag bankárok támogatását nyugodtan szokták elfogadni.

A bankárok azonban most nyaralnak. A pénzforgalom tehát igen szerény keretek között mozog s Annus grófnő ugy vélt ezen segíteni, hogy egyszer egyik udvarlójának pénztárczáját – elég sok pénz volt benne – mindenestül elemelte.

A meglopott gavallér ugyan nagy tisztelője volt az arisztokratáknak, de azért megtette feljelentését.
Így került az ősbudavári grófné – rendőri nyelven Pattyán Anna, lengyeltóti születésű 27 éves foglalkozásnélküli csavargó nő – a börtönbe, ahová nem igen szoktak grófnék bekerülni.