|
A szerb dinasztia válsága
Hosszabb idő óta jönnek már oly hirek Szerbiából, melyek alkalmasak arra, hogy aggodalmat keltsenek Szerbia barátaiban, mert azt a látszatot keltik, hogy Szerbia ismét valamely komoly válság előtt áll.
Ezek az előbb szórványosan föllépett hirek utóbb mind sűrűbben merültek föl s ma már egész határozottsággal azt jelentik, hogy Szerbiában ismét trónellenes összeesküvés készül s a szerbek már mindössze csak azon töprenkednek, hogy vajjon csak a Száván vagy mindjárt a Lethe vizen át szállítsák az Obrenovics-család nevető örökösét, az új királyt: Karagyorgyevics Pétert. Szerbiában megint erős dinasztia-ellenes áramlat kezd fölülkerekedni, a mely a Karagyorgyevics-dinasztiának valamennyi tagja ellen irányul és pedig nem kevésbé Péter király, mint a trónörökös ellen, a kinek minduntalan megismétlődő kalandjai és hajmeresztő csinyjei az egész országban nagy megbotránkozást keltenek. Általánosan azt mondják, hogy a Karagyorgyevics dinasztia az országra nézve csak értéktelen teher, s hogy a király csak arra gondol, hogy mentől több pénzt kaparjon össze. Így legújabban azt követelte Péter király a kormánytól, hogy az álam azt a pénzt, a melyet annak idején nagybátyjától elkoboztak, kamatokkal és a kamatok kamatjaival visszafizesse neki. Pasics úgy tett, mintha a királynak ezt a követelését teljesíteni akarná, voltaképen azonban arra használta föl, hogy a királytól kicsikarja a fölhatalmazást az új kölcsön megkötésére s ezért keltette benne azt a reményt, hogy ebből a kölcsönből az ő állítólagos követelését is vissza fogják fizetni. Pasics azzal, hogy a kölcsönügyet a szkuptina elé terjesztette, egészen mást. Meg volt győződve, hogy a tervezett szkuptina a király kivánságát nemcsak nem fogja teljesíteni, hanem a legnagyobb megbotránkozással vissza fogja utasítani s Pasics ezt a megbotránkozást a király eltávolítására akarja fölhasználni. Az összeesküvők élén maga Pasics áll, a kinek mindenféle titokzatos tervei vannak. A miniszterelnök a király környezetéből eltávolította az 1903-ik évi összeesküvőket s ezzel Pétert teljesen elszigetelte. Pasics és hivei már körül is néztek új király után. Minthogy a Bolgárországgal való fuzió vagy Mirkó montenegrói herczegnek a szerb trónra való ültetése a szomszéd hatalmak ellenállásába ütköznék, több európai udvarnál kerestek alkalmas jelöltet.
A főfeltétel az volt, hogy az új király nagyon gazdag ember legyen. Kérdést tettek a connaughti herczegnél, a kumberlandi herczegnél és egy német fejedelmi udvarnál, de valamennyien elutasították őket, mert senkinek sincsen kedve ilyen bizonytalan kalandba bocsátkozni. Mihely az összeesküvők az alkalmas jelöltet megtalálják, Péter királyt azonnal átszállítják a határon. Sokan azt hiszik, hogy a király eltávolítása még a szerb karácsonyi ünnepen, tehát január 8-án végbe fog menni. Ennek a hírnek másnapra már czáfolata is érkezett. Mijatorvics volt londoni szerb követ azt mondta egy angol ujságirónak, hogy trónváltozásról Szerbiában szó sem lehet s hogy sok tulzás van azokban a táviratokban, a melyek a helyzetet Belgrádban veszedelmesnek mondják. Senki sem gondol Szerbiában dinasztiaváltozásra és Mijatorvics meg van róla győződve, hogy még csak kormányváltozásról sem lehet szó, mert a mostani kormány nagy többséggel rendelkezik a szkupstinában s mert a szerbek igaz hazafiak s tudják, hogy legelső sorban kötelességük a békét és a rendet föntartani.
A szerbeknek most mindenekelőtt arra kell gondolniok, hogy a Balkán-félszigeten elkövetkezhető eseményekre erőt gyűjtsenek. Azonfelül valószinűtlen, hogy ha csakugyan vannak összeesküvők, tervüket előre hirdessék. Az egész dolog csak azért sajnálatos, mert a szerb államférfiak épen most azon fáradoznak, hogy az ország számára az angol tőkét biztosítsák. |