Parasztlázadás Romániában

Romániából pár hét óta gyanus hírek érkeztek. Antiszemita mozgalmakról beszéltek a hírek; de azoknak senki sem tulajdonított nagy jelentőséget, mert Romániában az antiszemita mozgolódások évek óta ép úgy napirenden vannak, mint a magyar ellenes tüntetések. Romániában antiszemita érzelméből senki sem csinál titkot. Nyiltan hirdetik ott az antiszemitizmust az egyetemi tanszéken ép úgy, mint a falusi iskolában; a templomban ép úgy, mint a csapszékben.

Mindazonáltal néhány év óta megszűnt a romániai zsidó üldözés; miután az antiszemiták, úgylátszik, elég anyagot találtak az üldözésre a görögökben. Csak itt-ott fordult elő kisebb-nagyobb megnyilatkozása az antiszemita érzületnek, midőn egyes zsidómozgalom ellen kellett tüntetni vagy az ellenszenvesebb zsidók ablakait kellett beverni a „lelkes” ifjúságnak.

A vidéken azonban szüntelenül működött az antiszemitizmus, a melnyek szóvivői a falusi papok és tanítók voltak. Sőt beszél a fáma olyan kerületi prefektusról is, a ki nyiltan hirdette a zsidók ellen való gyülöletét. De ennek daczára nem öltött volna nagyobb mérvet faluhelyen a zsidók ellen való gyűlölet, mert az oláh nép józanabb része sokkal jobb és békésebb természetű, mint kaputos izgatói, ha az antiszemita vezérek egy olyan momentumot nem vittek volna be az antiszemita izgatásokba, a mely a könnyen hevülő parasztságot a végsőig fölingerelte.

A romániai parasztság ugyanis épen oly földéhes, mint a mienk, vagy más országoké. Ha földbirtokot nem bir szerezni, legalább bérelni akar földet s a parasztságnak ezt a földéhségét az ottani földbirtokosok ép úgy kihasználják, mint bárhol a világon. A gazdag bojárok sokkal előnyösebbnek találják, ha földjeiket haszonbérbe adják, minthogy maguk gazdálkodjanak birtokaikon. Ezzel jár azután az is, hogy előnyösebbnek tartják, ha egy bérlővel van dolgunk, mint százzal vagy ezerrel, épen úgy, mint minálunk. Egyes gazdagabb zsidók vagy tőkepénzesek kibérlik tehát a bojár latifuniumokat és azután albérletbe adják, természetesen uzsorás árakon. Ez az egyik baj. A másik pedig az, hogy a bérletek után oly nagy a hajsza és a verseny, hogy a parasztság drága pénzért is alig bir bérlethez jutni s maguk a nagybérlők is óriás béreket fizetnek egyes birtokok után, miután rendesen egymásra liczitálnak.

Most főkép a zsidó bérlők és a zsidók ellen folyik a harcz s naponta százával űzik el otthonából a zsidó lakosságot, úgyszólván a hatóság és a katonaság szemeláttára; mert a hatóság úgylátszik rokonszenves a lázadókkal, a katonaság pedig nem szivesen használja a fegyverét a zsidók miatt fajrokonai ellen. Minthogy azonban az egész fölkelésnek nemcsak agrárius-antiszemita, hanem szocziálista forradalmár jellege is van: nagyon valószinű, hogy a lázadók a nem zsidó bérlőket és birtokosokat sem fogják megkimélni, a mint már érkeztek is ilyesmiről tudósítások. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor valószinűleg a kormány is komolyabban fog a rendcsináláshoz látni. Addig azonban még sok szegény zsidó lesz földönfutóvá, a kik vándorbottal kezükben kénytelenek lesznek maguknak új hazát keresni.

Legújabb értesüléseink szerint az elűzött zsidók az osztrák határokon át, leginkább Bukovinába veszik útjokat, a hol legalább ideiglenesen menhelyre és oltalomra találnak.

Az agrár zavargások óriási mérveket öltenek. A parasztok mindenfelé fegyverkeznek és a városok ellen vonulnak. Moldva fővárosát, Jassyt 30,000 fegyveres paraszt valósággal körülzárolta. Az ottani helyőrség gyenge ahhoz, hogy a parasztokkal szembeszálljon. A kereskedők eltorlaszolják üzleteiket, a parasztok betörését a városba minden órában várják. 300 paraszt megtámadta Taszuravi városkát, a hol azonban a csapatok visszaverték őket. Öt paraszt elesett, Cigarusi, Vibolari, Kukuczeni és Terieniben az összes bérleteket felgyujtották.

Grodnóban Rosevano ezredes örököseinek birtokát elpusztították. A botusani kerület teljesen felkelt. Botusani várost teljesen elpusztították. Manu tábornok hadügyminiszter mozgósította a hadtestet. A Piatraneaniczi kerületben is nagy zavargások törtek ki. Több mint 200 bérletet elpusztítottak. A tegnapi minisztertanács elhatározta, hogy a rendőri hatalmat az illető kerületekben a katonaságnak adja át. A 9. zászlóaljat Botusaniba küldték. A kamara a hadügyminiszter indítványára két hétre az összes tartalékosok behívását határozta.