Erélyes fellépés a lázadó romániai parasztokkal szemben

Az új román kormánynak csakhamar alkalma nyilt arra, hogy erélyét s a lázadás megfékezésére való képességét bebizonyítsa. Első intézkedései arra vallanak, hogy a jó szándék meg is van benne az erélyes föllépésre. Két tagja, a kultusz- és a közmunkaminiszter, a lázadás helyszinére utazott, hogy személyesen járjanak közbe a lázadók vezéreinél a béke érdekében. Ezenkívül a kormány kiáltványt bocsátott ki a lázadókhoz, mely által tudtukra adja, hogy egy földmíves-bankot szándékozik alapítani, melynek föladata lesz a parasztok részére a birtokvételt megkönnyíteni és a nap adóterhein is szándékozik könnyíteni.

A lázadás elfojtására tett intézkedései közül pedig említésre méltók: az újabb katonai erő mozgósítására és az izgatók elfogatására tett intézkedései. Az elfogott izgatók közt van Vasescu, a hirhedt botosáni prefektus is. Különben a régi prefektusokat mind elbocsátották és helyökbe újakat neveztek ki, még pedgi a vidéki liberális pártkörök vezéremberei közül, akik a lázadókkal már előbb is szoros érintkezésben voltak s a kiknek a fölkelés előidézésében is tetemes részök volt.

---

Ezekre az intézkedésekre sürgős szükség is van, mert most már a lázadás átcsapott a tulajdonkpeni Románia területére is és egyszerre lángba borult az egész Duna völgye. Krajova, Plojesti, Alexandria, Turnu-Magurele, Gyurgyevo, Braila és Galacz környéke a lázadók hatalmába került, akik kitűnően vannak szervezve s vezéreik sok helyen papok és tanítók. A Duna bolgárországi partjairól látni lehet az égő községek lángjait s hallani az ágyúk dörgését, puskák ropogását. A lázadók most már nemcsak rabolnak, gyilkolnak, hanem gyujtogatnak is.

Galac mellett márczius 27-én olyan kemény harcz volt katonák és zendülők között, hogy a katonaság ágyúval lőtt a parasztokra. Erről a véres eseményről a következőket jelentik: 28-án éjjel éjféltájban háromezer fölkelő paraszt ostrommal be akarta venni a sorompót, a melyet csak gyönge gyalogcsapat védelmezett meg. A parasztok első rohamra bevették a sorompót és visszaverték a katonákat. Már most nyitva állott előttük az út a városba. A fölkelő sereg mindenekelőtt a külvárost árasztotta el és sorban kifosztotta az összes házakat.

Arra a hírre, hogy a fölkelők benyomultak a városba, három gyalogos zászlóalj rohamlépésben és fölszegezett szuronnyal sietett a fosztogatók elé. Azonban a fölkelők nem vonultak vissza, hanem ellenkezőleg ők maguk támadták meg a katonákat, kővel dobálták őket s revolverből meg puskából lőttek rájuk. Erre a csapat élén álló ezredes háromszor fölszólította a fölkelőket, hogy oszoljanak szét és a mikor a harmadik fölszólítás sem használt, sortüzet vezényelt.