Kuropatkin mint békeapostol

A londoni „Daily Telegraph”, a melynek Pétervárról levelezőjének Dilonnak a tollából, igen érdekes és megbizható értesülései vannak, szenzácziós hirrel lepi meg a világot. Elmondja a békeeszmének, a czár apostoli gondolatának, a lefegyverezés és a hágai konferenczia gondolatának a megszületését, még pedig egészen másként, mint azt tudtuk. Most alig két héttel a hágai konferenczia összeülte előtt, különösen aktuális és érdekes ez a kérdés.

A lefegyverezés gonolata – beszéli Dillon, a „Daily Telegraph” levelezője – nem a békeért való rajongásban született meg, hanem Oroszország szerencsétlen pénzügyi viszonyainak köszönhető. 1898 husvétja körül, a mikor a politikai látóhatár a legfelhősebb volt, a spanyol-amerikai viszály, a búrok, Kina aggasztották a lelkeket, a mikor Francziország épen befejezte tüzérségén fényesen sikerült ujjászervezését, a gyorstüzelő ágyuknak alkalmazását és Németország ugyanerre a munkára készült, - Murajev külügyminiszter emlékiratot nyujtott át Witte pénzügyminiszternek, hogy mondja meg róla a véleményét. Az emlékiratot Kuropatkin irta és azt fejtegette benne, miként lehetne Oroszországban az uj ágyuk költségétől megkimélni. A hármas-szövetségnek egy tagja, Németország és a kettős szövetség egy tagja, Francziaország már beszerezték az uj ágyukat.

Viszont Ausztria-Magyarország és Oroszország, noha érzik a dolog sürgős szükségét, még nem tehették ezt pénzügyi okokból. Már most Kuropatkin azt ajánlja, hogy Oroszország egyezzék meg a monarkhiával. A két hatalom kötelezze magát, hogy egyikük sem szerzi be az uj ágyukat. Ezzel népeiknek nagy terheket takarítanak meg és emellett az egyensuly, az erők elhelyezdekése nem változik, mert hiszen a hármas-szövetség egy-egy tagja föl lesz szerelve az uj ágyukkal, más két tagja viszont egyszersmindenkorra lemond róluk és épen az a két hatalom teszi ezt, a mely a két szövetséggel egymással határos, és a mely akkoriban erősen fegyverkezett egymás ellen.

Witte, a kinek a véleménye különösen érdekelte a czárt, nem helyeselte ezt a tervet. Oroszország pénzügyi nehézségeinek a nyilt bevallását látta benne, a mi tönkretette volna a birodalom hitelét. Inkább vállalkozott tehát rá, hogy a tüzérségi reformhoz szükséges pénzt bármi áron megszerzi, semhogy egy ilyen primitiv és szokatlan eszközhöz forduljon. De a Kuropatkin ötlete Wittének egy nagyobb konczepczió tervét adta. Úgy látta, hogy két hatalomnak lefegyverzési terve helyett, valamennyi vezető európai hatalomnak meg kellene egyezni abban, hogy a hadügyi kiadásait csökkenti. Így Oroszország financziáira nem háramlanék gyanú, egy hatalom sem csökkentené a hadi készséget a maga védekezési szükségletein alul és az emberiség mégis meg volna kimélve a militarizmus terheinek egy nagy részétől.

Wittének régi meggyőződése, hogy az Egyesült-Államok gazdasági és pénzügyi virágzásának a főoka az, hogy ott a militarizmus nem nehezedik akkora sulylyal a népekre, mint Európában. Az ő álma az volt, hogy az európai nagyhatalmak is egy ilyen egyesül államokat alkossanak és csak a szigorúan szükséges mértékű hadsereget tartsák fönn. Murajev külügyminiszter minderről referált a czárnak. Nemsokára minisztertanács ült össze és azon megbeszélték először Murajev memorandumát, majd Witte előadta a maga tervét. Ezután Murajev felolvasta a hatalmakhoz a lefegyverzés dolgában intézendő körirat vázlatát, a melyet elfogadtak. Néhány nap mulva ezt a köriratot már valamennyi Pétervárott akreditált követ és nagykövet megkapta.