|
Horvátország Ausztria fennhatósága alatt?
A Pester Lloyd julius 12-iki száma a következő szenzácziós értesülést közli: 1905. november 11-én a Bécsben alakult Drzavni Okbor Velika Austrija (Nagy-Osztrákország birodalmi választmánya) horvát nyelven proklamácziót intézett a horvát néphez, melyben azt felhívja, hogy a magyar uralom visszaverésére és Nagy-Osztrákország keretében Nagy-Horvátoszág alapítására csatlakozzék hozzá. A választmány Boszniát is Horvátországnak igérte a horvát közjog alapján. A proklamácziót ügynökök tömegesen vitték el Horvátországba és ott szétosztották. Csakhamar ezután a „Gross-Österreich” czímű lap kiadója, Schwernhagen, dr. Frank Josip, a horvát tiszta jogpárt vezére és dr. Lueger polgármester közt találkozót rendezett. A polgármester a horvát kérdésben igen óvatos volt, mert akkoriban a hangulat horvátellenes volt Bécsben. Csak mikor Schwernhagen a horvátok nevében kijelentette Luegernek hogy a horvátok nem várhatnak tovább, nekik tudniok kell, hogy mire számíthatnak Bécsből, jelentette ki Lueger egy táviratban, hogy kész Frankot fogadni. Schwernhagen Franknak megtelegrafálta: „Lueger várja önt”, ez Bécsbe sietett és találkozott is Luegerrel. A nagy-osztrákok közben toldottak a programmukon: Bosznia, Herczegovina és Dalmácziának Horvátországhoz való csatoláson kívül Fiumének Horvátországhoz való kapcsolását, a szerb Vojvodina és Erdély nagyfejedelemség helyreállítását a Magyarország német határának Alsó-Ausztriához való csatolását követelték. Ezt a követelést az aspangi gyűlésen, melyen Schinagel törvényszéki bíró elnökölt, erősen hangoztatták s az április 5-én Bécsben tartott nagy-osztrák népgyűlésen dr. Scheimpflug osztálytanácsos arra mutatott, hogy a magyar-horvát kiegyezési törvény 4. szakasza alapján a horvátokat is be kell vonni az Ausztriával való kiegyezési tárgyalásokba és hogy Ausztria nem tekinthet magára kötelezőnek olyan kiegyezést, mely a horvátok hozzájárulása nélkül köttetett. Az akkoriban a népgyűlés által a királyhoz intézett peticzióba szintén vettek be egy passzust, melyben a horvátoknak a kiegyezési tárgyalásokba való vonását követelték. A reichsrátban ülő horvát képviselők Beck miniszterelnökhöz intézett interpellácziójukban ugyanezt követelték, ezenkívül a boszniai kérdésben elmondott interpellácziójukban Boszniát a horvát közjog alapján maguknak követelték. A keresztényszoczialisták ezeknél az akczióknál mindig készségesen segítségükre álltak. Nyilvánvaló, hogy minden a szerint a terv szerint történik, a miben Lueger és Frank annak idején Bécsben megegyeztek. Erről a tervről még egyéb is kiszivárgott. Az egyik czélja volt a rezoluczionisták bukása, a kiket be akartak vinni a magyarokkal való konfliktusba, a mi Franknak sikerült is, mire most Frank pártjának a zágrábi országgyűlésen többség szerzését és a zárai tartománygyűlésnek megszerzését kisérlik meg. Ebben a tekintetben az úgynevezett Varcsanin-pártra számítanak, a mely Dalmácziában egészen szervezkedett s csak a bécsi jelszóra vár, hogy akczióba kezdjen. Ezután úgy a horvát, mint a dalmát tartománygyűlésekben határozatokat akarnak kimondani, melyekben Horvátországnak Magyarországtól való elszakadását s Dalmácziának Horvát-Szlavonországokkal osztrák uralom alatt való egyesítését kivánják proklamálni s azt hiszik, hogy a keresztényszoczialisták befolyása elég erős lesz arra, hogy ezeknek a határozatoknak megszerzi az osztrák reichsrát többségének jóváhagyását. A legutóbb Zágrábban tartott konferenczián, melyen két osztrák horvát képviselő is résztvett s melynek határozatait titokban tartják, ezt a tervet szintén tárgyalták s nagy lelkesedéssel kimondták, hogy megkezdik az akcziót a Magyarországgal való unio megszüntetésére s Horvátországnak osztrák uralom alá terelésére. Számolni kell azzal, hogy a horvát kérdés legközelebb ebben az irányban fog fejlődni. |