Kossuth Ferenc vasúti rendelete

Szenzácziós, óriási jelentőségű volt. Mindenki sejtette, hogy történik valami, mert már történnie kell valaminek. A karzat zsufolásig megtelt közönséggel, a képviselők sűrű rajban vonultak be a folyosóról a terembe, a hol a megnyitás formaságai után a névszerinti szavazás folyt a vasuti pragmatika cziméről. A horvátok ma sem vettek részt a szavazásban, ennélfogva a czimet száznegyvenegy szóval egyhangulag elfogadták.

A Ház ezután türelmesen megvárta, a míg az első szakaszhoz a zárószó jogán fölszólaló horvát inditványozók lemorzsolják mondanivalójukat. Rakovszky István éles, villogó pengeként forgatta a bőszavu szónokok fölött a szómegvonás erős fegyverét. Így valamikép átestünk rajtuk; az alelnök átadja helyét Justh Gyulának, és fölemelkedik szólásra Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter.
Nagy csend és szinte ünnepi várakozás fogadja Kossuth beszédét, a melynek meg kell hozni a döntő fordulatot. A miniszter szokatlan energiával minden szót hangsulyozva, és nyugodtsággal bélyegzi meg a horvátok árulását, melyet nem tűrne el a világnak egyetlen parlamentje, még a horvát országgyűlés sem. A közelmult históriájától, igazolja, hogy a horvátok ezelőtt nem éltek ily sértő módon azzal a jogukkal, a mely megengedte nekik az idegen és pedig a latin nyelv használatát, pedig azok is voltak olyan hű fiai népünknek, mint a Supilo hada.

Zajos helyeslés riad föl Kossuth e szavaira; majd benyujtja inditványát, a melnyek lényege ez: a törvényjavaslat módosul oly értelemben, hogy első szakaszába foglaltatik a nyelvi rendelkezés; e szerint a magyar szent korona országainak területén üzemben tartott közforgalmu géperejű vasuti vállalat szolgálatába csak oly egyén vehető föl, a ki magyar állampolgár és a magyar nyelvet birja. Horvát-Szlavonországok területén azoktól a vasuti alkalmazottaktól, akik szolgálatuk közben a közönséggel vagy az ottani hatóságokkal való érintkezésbe hivatvák, a horvát nyelv ismerete is megkivántatik.

A teljes törvényt, melynek szövegét a képviselőház igazságügyi és közlekedésügyi bizottsága már megállapította, a miniszter rendeleti uton fogja érvényre juttatni, azzal a hozzátevéssel, hogy a vasuti alkalamzottakat fegyelmi ügyekben ügyvédek is képviselhetik. A miniszter később még kijelentette, hogy ezt a megoldást ideiglenesnek tekinti, a vasutasok szolgálatát nem rendelet, hanem törvény utján kivánja szabályozni és erre vonatkozó javaslatát mennél előbb, lehetőleg már őszszel a Ház elé fogja terjeszteni.

Meghátrálásról szó sem lehet, mikor Kossuth módosításában benne foglaltatik a nyelvi rendelkezés, a mely miatt az obstrukczió kifakadt. A horvátok tehát abban buktak meg, a miért egész erőlködésük folyt. Preczedensnek pedig nem lehet tekinteni az esetet már csak azért sem, mert a szabatos jogi fölfogás szerint az államvasút magánvállalat, a melynek szolgálati ügyében a kormánynak joga van a rendelkezésre. S hogy mégis a rendelet helyett a törvénynyel akarta szabályozni a pragmatikát, azzal csak azt igyekezett elérni, hogy az alkalmazottak szolgálati viszonyaiban állandóságot és végleges rendet teremtsen. Egyébként a megoldást maga a kormány is csak ideiglenesnek tekinti és rajta lesz, hogy a végleges elintézés az országgyűléstől szentesített törvény formáját öltse föl.

Kossuth még egyszer fölemelkedett és inkább saját hivei, mint a horvátok megnyugtatására kijelentette, hogy a vasutasok pragmatikájáról szóló rendelet csak addig marad érvényben, míg a törvényhozás el nem intézi az ügyet; a javaslatot pedig már őszszel a Ház elé fogja terjeszteni.