Talpszánozás

Ez az idény a talpszánosok örömére igen szerencsésen ütött ki. Régen nem volt ily bőséges hó, minek következtében a talpszánozók nagyobb túrákra vállalkozhatnak, anélkül, hogy a talpszánt az alacsonyabban fekvő helyeken lábukról levetniök kellene.

Eddig csak darás hóról említhettünk egyet-mást, miután a hó többnyire 5 fok alatt esett. A mult heti gyenge olvadás után beállott nagy fagy a hómezőket mindenütt sima kemény réteggé változtatta, melyhez az óriási szélvihar is hozzájárult.

Ezért a talpszán már a leggyengébb lejtőn is gyorsan siklott tova. Ennek daczára a legcsekélyebb, de megfelelő és könnyedén elsajáthitható mozdulatra, a talpszán engedelmeskedik. A hegyeken mindenüvé, a merre a szem ellát, csak hó és hó látszik még akkor is, midőn a városban nyoma sincs.

Ez alkalommal a Normafa környékén mintegy harmincz talpszánozó volt jelen, köztük három bájos leányzó, kik már kellő jártasságot árultak el a talpszánozás művészetében. Multkor még csak mint nézőközönség settenkedtek ott és egyelőre a kezükben tartották a talpszánokat. Most azonban már felcsatolták azokat és rövid magyarázat és egy-két órai gyakorlatozás után azon örömüknek adtak kifejezést: vajha mások is oly hamar látnák be a talpszánozás előnyeit és gyönyöreit?

Japánban akkor hozták be a talpszánsportot, mikor egy hadgyakorlat alkalmával vagy ezer katona pusztult el a hóviharban. Helyesen jegyeztük meg multkoriban, hogy talpszánozót csak egyszer látni, elég ahhoz, hogy valakiből - ha ép keze és lába van – talpszánozó váljék, minden biztatás nélkül is. –

Tél apó megmutatta ez alkalommal a fásult városi embereknek bosszuságára ugyan , hogy mily szép a liget, ha hóval, zuzmarával van borítva. Hogy ilyenkor mennyivel szebb a hegyek és erdők közt, azt leírni nem fogjuk – az titkunk marad. Most rajta, lássuk, ki kíváncsi a szabad természetre? Elégítse ki kíváncsiságát személyesen.