A családtag

Természetes, hogy a cselédekről van szó. Van-e ennél állandóbb téma?! Boldog otthonod van. Szép kicsi feleséged, kedves apróságaid. Semmi sem hiányzik az otthon derűjéből, s csendes boldogságából.

Mégis…hazajött. Bosszús arczczal fogad életed párja. Észre sem veszi, mikor megcsókolod. - Mi a baj, drágám? – kérded aggódva.
- Ugyan, hagyj békén! Csupa kín és gyötrelem ez az élet. Meg kell pukkadni, ha ez így tovább tart. Képzeld a Zsuzsa….
- Hjah, a Zsuzsa!

Ez a neki gömbölyödött Eris almája ott a konyhában. A gyerekeidet nem szereti, de örvend a lelke, ha megbosszanthat téged. Mert ő a konyha rabszolgája, őt dolgoztatják agyon, míg ő nagysága lustán a kanapén fekszik. Rongyos havi harmincz negyven koronáért. És a miért elsózza a levesedet és kormosra égeti pecsenyédet, hát legalább kigorombáskodja magát.

Nem tetszik?! Ugy hagy ott, mint szent Pál az oláhokat aztán szaladhatsz czupringertől – czupringerig. - Ezt nem vállalom, azt sem vállalom, gyermekes családhoz nem megyek. Aztán van egy barátom. Külön szoba van-e?

Kényeskedve vallat Mari, Zsuzsi vagy Böske. Végre leereszkedik hozzád, zsebre vágja az előleget és bíztatva hozzáteszi. - Hát ha nem veszünk össze, megleszünk egymással.
Igy fest egy uj családtag bevonulása.

Persze te vagy a családfő. Gyerekeidet megpirongathatod, ha nem vagy papucshős, feleségednél is néha elvétve különvéleményt jelenthetsz be, de az uj családtagra vigyázz. Meg ne bántsd érzékeny lelkét, nehogy valami alkalmatosságot a fejedhez vágjon. Leszid mindennek s míg te alázatosan görnyedve lesed haragos szemöldök rángatásait, egyszerre odaszól:
- Nem engedem magam szekírozni! különben is nem vagyunk összeesküdve. Tizennégy nap mulva megyek.

Kész a veszedelem….Ez azonban még a jobb eset. Néha czifrábban is neki kerekedik. Beállít egy nagy hosszú legény és öblös hangon tudtára adja neked, hogy ő a Mari barátja. A lány panaszkodik neki, hogy szekírozzák.
- Hát az meg ne történjék többet! Mert aztán én velem gyűlik meg az úr baja.
Ezer szerencse, ha mindjárt nem csap át a tettlegességek híres mezeje.

Nehogy pedig valaki azt higgye, hogy igen tréfás kedvben vagyunk s rossz vicceket helyzünk el az olvasó-közönség rovására, hadd álljon itt egy konyha-Amazon viselt dolga. Ama szelíd cseléd lányok közül való, a kik asszonyaikat véleményeltérés esetén egyszerűen – felpofozzák. Bocsánat a parlagi kifejezésért, de így van!

Pfeifer Erzsébet a neve. Szolgált pedig itt a Terézvárosban egy tanár nejénél. Az Erzsi nyelve igen szaporán járt, nagyon nagyon kedvelte a nem parlamenti kifejezéseket, a miket a Nagysága ki talált kérni magának. Természetesen menten bekövetkezett a katasztrófa. Erzsi egyszerűen ott hagyott mindent és dúlva elrobogott.

A rendőrség ezért megbüntette negyven koronára. Ez sok volt. Mennyi mozi ülőhely ára kerül ki negyven koronából?! Elsietett tehát hű lovagjához, a ki a gyalut szokta hétköznap forgatni és elzokogta bánatát.

A lovag szeme vérbe borult. - Nohát majd megtanítjuk azt a czifrát. A szót tett követte. Erzsi és lovagja ott termett a helyszínen. A tárgyalást Erzsi kezelte. A konyhában földhöz csapott minden edényt. Azután neki esett az asszonynak, ütötte, verte, haját tépte.  A lovag azalatt hátvédnek ott állott.

Addig nem avatkozik bele, míg Erzsi az erősebb. Az izmos parasztlány bírta is szuszszal, mire a hősök, mint kik jól végezték dolgukat, sietve eltávoztak. A számadás azonban nem sikerült. Pfeifer Erzsébetet letartóztatta a rendőrség.

Hol vannak azok az idők, mikor a cseléd hűséges támasza volt az otthonnak, a ki őszinte rokonérzéssel vette ki a részét a család minden öröméből és bújából?!