Darányi Ignácz jubileuma

Tíz éve miniszter Darányi Ignácz és jubileuma alkalmából az egész politikai világ ünnepelte.
Április 9-én a minisztérium tisztviselői kara részesítette nagy óváczióban a minisztert. A mikor Darányi Ignácz a terembe lépett, perczekig tartó éljenzés és zajos óváczió fogadta. 

Mezőssy államtitkár hosszu beszédben méltatta Darányi érdemeit. 
– Megtetted – ugymond – hazád szolgálatában mindazt, a mire véges emberi erő képes; dolgoztál, fáradtál ezért, hogy előbbre vidd a magyar földmivelés ügyét és ez uton nemzetedet is a gazdasági megerősödés, az anyagi boldogulás utján.

Ez a hit, ez a tudat, – a mely lelkedet méltán töltheti be – minden emléknél, minden földi csillogásnál maradandóbb, értékesebb.
A puszták egyszerű fia, a szántó-vető pór ismeri nevedet és áldást kér annak tevékenységére, a ki az ő javáért és érdekében annyit tett, dolgozott. A magyar nép lelkivilágában ugy él egyéniséged, mint egy tetőtől talpig igaz emberé, a ki meleg szívvel, az ő sorsának jobbrafordultával való munkálkodást tűzte ki élete főtörekvésül.

Mi munkatársaid lelkes örömmel követünk, mert tudjuk, hogy ez az út a becsület a tisztesség, az igazság utja és vállvetett munkánk a magyar nép, édes hazánk javára lesz! Az Isten téged sokáig éltessen. 

A hosszantartó éljenzés után Darányi miniszter válaszolt az államtitkár beszédére.
Hálásan köszönte meg a kitüntetést, de a neki kifejtett érdemekben nagy része van a minisztérium derék tisztviselői karának is, kik dolgoznak, fáradnak négy fal között és saját lelkiismeretükön kívül sokszor nem tud a közönség fáradozásukról és munkájukról. 

– Önök megértették az én politikámat, a mely a volt mindig, hogy a gazdák érdekét a gazdákkal együtt kell szolgálni. Önök megértették és átvették ezt az életbe. Ha gazdatársaink idejöttek, ebben a miniszteriumban sohasem érezték magukat idegennek és ritkán mentek el megnyugvás nélkül.


De önök megértették szocziális politikámat is, a mely szocziális politika abból indul ki, hogy a „ pór szegény, bár észrevétlen dolgozik a hon területén.” ( Zajos tetszés)

Mi lehet nemesebb feladat, mint az a magyar földet szolgálni, a melyhez „annyi szent nevet egy ezredév csatol.” Mi lehet magasztosabb feladat, mint szolgálni ezen földnek derék, becsületes, józan hazafias népét? Mi lehet magasztosabb, mint téglát téglára rakni, építeni, alkotni, küzdeni, hogy felépítsük azt a nagy Magyarországot, a mely álmainkban él?

Mi idősebbek talán ezt az időt, sőt valószinű is, nem fogjuk megérni.
Mi nem fogjuk meglátni az igéret földjét, de a gazda akkor is vet, a mikor nem tudja, vajjon ő fog-e aratni? Én hálásan köszönöm még egyszer ezen kitüntetést és magamat barátságukba, támogatásukba és bizalmukba ajánlom. (Lelkes éljenzés) 

Ezután a miniszter szivélyes kézszorítással külön is megköszönte a megjelentek üdvözlését és lelkes éljenzés közben távozott.

A délelőtt folyamán Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter, Szterényi József államtitkár és sok előkelő politikus üdvözölte a minisztert, majd a gazdaszervezetek nevében 300 tagú deputáczió élén Dessewffy Aurél gróf méltatta a miniszter nagy érdemeit.