Bankok fuziója

Csöndesen, nagyobb emócziók nélkül folyik a fővárosban egy igen érdekes munka: bankok fuzionálnak.
Nem nagy bankok, amelyek hatalmas tőkék és nagy pénzcsoportok támogatásával dicsekedve, könnyen küzdenek meg a hitelélet minden nehézségével, hanem apró bankok, meg közepes intézetek simulnak egymáshoz, hogy összerakva anyagi és szellemi tőkéiket, jelentékeny intézetté tömörüljenek. 

Hirt adtunk róla, hogy a tavaly keletkezett Magyar közgazdasági hitelbank összeolvadt a Budapesti bank rt.-gal és közös czég alatt 3 millió tőkét egyesitenek. A fuzionálás munkáját azonban nem fejezte be. Most készül fölvenni magába a Budapesti magyar forgalmi bankot. És valószinű hogy a fuzionálás munkája ezzel nincsen befejezve. Anyag akad rá a fővárosban elég.

Azok a kisebb bankok, amelyeket hol a véletlen, hol a szeszély, hol a családi érdek teremtett meg és megrakták bankczégekkel a körutakat, meg a főváros egyéb népes utczáit, bizonyára nem tehetnek okosabbat, minthogy összerakják erőiket, tudásukat, befolyásukat és együttes erővel állanak klientélájuk rendelkezésére. 

A Magyar Pénzügy hasábjain nem egyszer hirdettük már a fuzionálás eszméjét.
Rámutattunk nem egyszer arra, hogy a hitelélet fejlődése akarva, nem akarva rá fogja kényszeriteni a kis intézeteket, hogy fuzionáljanak. Mert nemcsak, hogy egészségtelen volt az a bankalapitási láz, amely bennünket elfogott, de valóságos epidémia volt, ami ezen a téren pusztitott. Hivatás és komoly rendeltetés nélkül, mint nyári eső után a gomba, nőttek ki a földből a bankok, magukkal hozván olyan embereket, akik a pénzintézetek vezetéséhez annyit értettek, mint a hajdu a harangöntéshez.

E lapok hasábjain meg is jósoltuk nem egyszer, hogy ajtó előtt az a veszedelem és az a vihar, amelynek föltétlenül támadnia kell hiteléletünk piaczán, el fogja söpörni azokat a természetellenes alkotásokat, amelyek tartalom és hivatás nélkül szaporitották intézeteinknek tulságosan nagy számát. 


Budapesten egész sora van azoknak a közép- és kisbankoknak, amelyek összetéve nem is egy, hanem két-három jól fundált középbank anyagát szolgáltatnák. És így lennénk a szövetkezetekkel is. 

Azt hittük ugyan, hogy a szövetkezetek fuziója, egyben egy egészséges tisztogatással be fog következni, a tavalyi pénzszűk világ és a vele kapcsolatos hitelelvonás hatása alatt. Nem igy történt. Egy-egy parazita-alkotás megdőlt, de sok, nagyon sok fölösleges intézet keresztültörte magát a válságon. És igy az a purifikáczió, amelynek okvetlenül be kell következnie, még mindig várat magára. Ezt az okos intelmet, amely a föntebb megjelölt mozgalmat vezérli, még sokan nem értették meg. 

Beavatott emberek azt mondják, hogy az a csökönyösség, amelylyel a parányi és létjogosultsággal nem biró pénzintézetek ragaszkodnak az élethez, nem más, mint egyéni érdek. Ez ragaszkodik a vezérigazgatói, amaz az igazgatósági álláshoz és ezért nem érik meg a fuzió, amelynek jóságát mindenki tudja és érzi.

Hát nagy baj az, ha egyéni törekvések vezetnek ügyeket, irányitanak alkotásokat. Igaz az is, hogy aki a közélet terén és a közhitel szolgálatában akar müködni, annak ismernie kell, gyakorolnia is kell a nagy lemondás erényét.

Az kétségtelen, hogy mihelyst megtizedelődnék a vezérigazgatók és igazgatósági tagok aspiránsainak a száma, megtizedelődnének az intézetek is. Ámde, hogy ehhez a lemondáshoz jussanak el az emberek, az kellene, hogy az ügyért lelkesedjenek, mint tették azt azon néhány intézet vezető alakjai, akik lemondva a maguk szerepéről, csak az ügyet nézték és csak annak érdekében dolgoztak. 

Hanem, ami késik, nem mulik.
Mi hirdetjük és hiszünk benne, hogy a magyar pézintézetek terén, az utolsó tíz év során tapasztalt alapitási láznak, a fuzio leszen az ellenszere. Néhány, okosan vezetett kis- és középbank Budapesten máris megkezdte ezt. Lesz is folytatása, mert kell folytatásának lennie. Amennyiben ezt a folytatást egyéni ambicziók gátolják, hát utját kell állani annak, hogy az egyéni kényeskedések és nagyravágyások olyan jelentékeny ügy rovására érvényesülhessenek, mint aminő a közhitel és az azt kiszolgáló pénzintézeti ügy konszolidácziója. 

És annak a fuziónak, amelyet mi hirdetünk és amelynek bekövetkezését, feltétlen bekövetkezését megjósoljuk, szeretnők bőséges termését látni a vidéken is. Ott is épen ugy pusztított az alapitási láz, mint a fővárosban. Alkotásai nem olyan hiányosak ugyan, mint a székesfővárosban, de az egyéni hiányosságok felszinrejutása épp olyan feltünő és veszélyes, mint itt.

És ezt tudjuk mi is, tudják azok az intézetek, amelyekkel a vidék reeszkompt összeköttetésben van. De azért nem volt meg sehol a bátorság megmondani, hogy a tégla, önmagában ugyan csak tégla, hanem egymásra rakva és összekötve erős falazat. Egyetlen egy fővárosi nagy bank akadt, amely tavaly őszön a fuzió eszméjét a vidéknek szájába rágta. Mi is figyelmeztettük, föl is hivtuk rá, de egyelőre kevés eredménynyel. Igaz, hogy mi csak ad hoc szövetkezéseket ajánlottunk hitelszerzés czéljaira. De ez csak a kezdet. Mert a közérdek valóságos fuziókat, az erők összetételét, a tőkék összeolvadását követeli. 

Pénzintézeti körökben azt hitték, hogy mivel a vidéken tapasztalható tulalapitás is egyéni ambicziókra vezethető vissza, azokban a központokban, amelyeket vidéki intézetek alkottak a maguk érdekeinek az előmozditására, lesz elég képesség ennek a mérsékelésére az által, hogy amikor azokban a fényes központi csarnokokban összetalálkozik majd 2-3 intézet képviselete ugyanazon egy vidéki városból, akkor a központ elég ügyes lesz megértetni velük a tőkék összeolvadásának nagy gazdasági jelentőségét.

Hanem a központok ezen a téren is csalódást okoztak azoknak, akik tőle többet vártak, minthogy a fővárosban szaporodjék az intézetek száma. A vidéki pénzintézetek központi tömörülései eddig csak vettek a vidéktől, de nem adtak neki semmit, még eszméket sem arra, hogy miképen lehetne fuzióval lenditeni valamit a vidéki szertehuzás bajain. 

A szerencse csak az, hogy magában a fuzió eszméjében olyan nagy az erő, hogy akár propagálják, akár nem: be fog következni. 

Ezért üdvözöljük mi örömmel azt a nyilván föllépő öntudatos fuzionális törekvést, amely az utóbbi hetek során a fővárosi kis- és középbankoknak néhányát egy födél alá hozta.
Egy bankigazgató.