|
Kis gazda rovat
A burgonya veszedelme
Dél-Németországban egy újabb burgonya-betegség lépett föl harmadéve, a mely ma már Dániára is átterjedt és hovatovább egész Európára nagy veszedelemmé lesz. Egyes helyeken a pusztitás, a mit az új betegség okozott, máris óriási s az egész burgonyatermesztést végpusztulással fenyegeti. A burgonyának ezt az új betegségét a németek általában Krauselkrankheit-nak nevezik, míg tudományosan "gyűrűs betegség"-nek mondják, mert sárgabarna gyűrűszíneződést idéz elő. Az új betegséghez társult még egy második betegség is, a burgonyalevél-fodrosodás, a mely évről évre szinte nagyobb arányokban lép föl. Egy német gazda most figyelmezteti a német burgonyatermesztőket erre a nagy veszélyre, mely az egész Németbirodalom burgonyatermesztését fenyegeti. Tapasztalatai és tanulmányai szerint ez az új fajta burgonyavész Németország csaknem valamennyi burgonyafajtáját megtámadta már s így néhány újdonság kivételével, a mely azonban megközelítőleg még csak ezredrészét sem képezi a szükséges vetőmagburgonya mennyiségének. Gróf Arnim a birodalom majdnem minden részéből mintegy 400 fajta vetőburgonyát szerzett be, a melyek mind erősen meg voltak fertőzve a betegség által. Ebből következett az, hogy már az 1908. év tavaszán is a jó vetni való, ehető burgonyában nagy hiány mutatkozott. Használható vetőmagburgonya alig van készletben, a miért is azt véli, hogy a legközelebbi burgonyatermés fölötte rossz lesz s a rendesnek alig egy harmadát fogja kitenni. Számításai szerint 1908-ban 30 millió tonnával kevesebb lesz a termés s így legalább is 600 millió márkára fog rúgni az a kár, a melyet ez évben a burgonyavész a németországi termesztőknek előreláthatólag okozni fog. A védekezésnek eddig még semmiféle biztos módját nem sikerült megállapítani, hiszen a betegség lényegét egyáltalában nem is ismerik. Nálunk azonban, azt hisszük, elővigyázati rendszabályokat kellene alkalmazni, s a külföldről vetni való burgonya behozatalát el kellene tiltani, hogy így a burgonyavész behurczolásának eleje vétessék. Úgy is nagy a nyomoruság, még csak az kellene, hogy a szegény nép mindennapi eledelét, a burgonyát valami penészgomba betegség tegye tönkre.
Tapasztalati tény, hogy a körte az agyagot szereti, de azért a homokos földön sem kell lemondani termeléséről. Ennek egy módja van. A gazdag istállótrágya és a meszezés. A kert földjét a körtefák környezetében négyszögölenkint 25 kiló istállótrágyával és 2-3 kiló égetett mészszel kell ellátni, föltéve, hogy a homok szeme márgás. Még pedig télen, február-március hónapokban van ennek az ideje. Arra is kell vigyázni, hogy a törpe körtefák ne sülyedjenek le gödrükben, mert akkor sem teremnek. Ennélfogva az ültetésnél a lehető magas ültetésre nézzünk, számítva a föld sülyedésére.
Köztudomású, hogy a tej egyike a leggyorsabban megromló anyagoknak. Az első már a tőgyben benne van a tejben, de nem érvényesülhet abban csak akkor, ha a tej a levegővel érintkezésbe jut. Az erjedés megakadályozására vezet a tej pasteurizálása, azaz a tejnek mintegy 80 fok C. hő alatt körülbelül 1/2 óráig való tartása, továbbá 108-112 fok hő mellett ugyanannyi időn át történő sterilizálása. Mindkét esetben azonban megfelelő gépek, illetőleg edényekre van szükség s ezen költségek megnehezítik a tejfogyasztást. Ha nem romlott is a tej, nem érhet fel többé a friss tejjel, mert a tej fenti módon kezelve összetételében sokat szenved. A sterilizált tej nehezebben emészthető; a csont képződésre nincs elég jó hatással, mint a friss tej. Különösen gyermekeknél, a kiknek táplálkozásánál a tej oly fontos anyag, a lehetőségig friss tej vétessék fogyasztásra. A kellőleg lehűtött tej eltartható hosszabb ideig, de ne feledjük, hogy a fagyasztás által eltartott tej is változást szenved összetételével. |