Törvényjavaslat az ingyenes népoktatásról

Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a képviselőház junius elsei ülésén benyujtotta azt a két törvényjavaslatot, melyet költségvetési beszédében jelzett s a melyet azóta feszült érdeklődéssel várt a közvélemény. Az egyik az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről, a másik a gazdasági népoktatásról szól.

E két javaslat törvénynyé válása a magyar művelődés történetében korszakot alkotó jelentőségű lesz.
Első sorban teljes mértékben megvalósitja az ingyenesség elvét, a mi valamennyi kulturállamban szükséges és elengedhetetlen velejárója a tankötelezettség elvének. Azonkivül hatalmas faktora lesz a két törvénymagyarositás czéltudatos munkájának. A községi és hitfelekezeti iskolák az elmaradt tandij-jövedelmet kénytelenek lesznek a legtöbb helyen államsegélylyel pótolni, a mi fokozottabb mértékű ellenőrzésre jogositja az államot. 

A jövőre kiható nagy elvek megvalósitása mellett nem feledkezik meg a két javaslat a községi és felekezeti iskolák fentartóiról sem. Az elmaradó tandijbevételért minden iskolafentartót kárpótolnak az új törvények. 

Az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló javaslat kilencz szakaszból áll. 

A tanítás teljes ingyenességét kimondó első szakasz a következő:
Az állami, községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknak úgy mindennapi, mint ismétlőtanfolyamában a tanítás teljesen ingyenes, akként, hogy ezen népiskolákban sem tandij, sem az 1891. évi XLIII.t.-cz. 10.§-ában megállapított 30 filléres járulék nem szedhető. 

Mindezen iskolákban legfeljebb 50 fillér beiratási dij szedhető az iskolába felvett minden egyes tanuló után, de csak oly feltétellel, hogy ez kizárólag az ifjusági és a tanítói szakkönyvtár gyarapítására fordítassék. A szegénységüket igazoló gyermekek ezen beiratási díj fizetése alól is felmentendők. Az ismétlőtanfolyamban és a gazdasági népiskolában beiratási díj sem szedhető. 

A második szakasz az országos néptanítói nyugdíj és gyámintézet részére az elmaradó évi hozzájárulás kárpótlásával évi 700,000 korona befizetését biztosítja. 

A harmadik szakasz kimondja, hogy a községi és hitfelekezeti iskolafentartóknak kérelmükre az állam kárpótlást ad azon bevételi csökkenésért, a melyet az elemi népiskolai oktatás ingyenessége maga után von, ha a tanítói fizetés kiegészítése czéljából kért államsegély engedélyezésére nézve megállapított föltételeknek eleget tesznek. 

A negyedik szakasz kimondja, hogy mindenféle állami segély adásánál ugyanazok a feltételek érvényesülnek a tanító fizetéskiegészítésnél. Az ötödik szakasz a tanítói javadalom kiegészítésére fordított tan- és felvételi díjakra nézve állapítja meg a kárpótlás feltételeit. A hatodik szakasz kimondja, hogy a törvény ellen vétő felekezeti iskolák eredménytelen megintés után bezárandók. 

A hetedik szakasz az iskolai bizonyítványok kiállításáról s az iskola törzskönyvének vezetéséről intézkedik. A nyolczadik szakasz szerint a jelen törvény az állami elemi népiskolákra vonatkozólag 1909. évi szeptember 1-én, a községi és hitfelekezeti elemi népiskolákra vonatkozólag pedig 1910. évi szeptember 1-én lép hatályba. Az utolsó szakasz a végrehajtási rendelkezést tartalmazza. 

A javaslat indokolása szerint a negyven év óta életben levő tankötelezettség még mindig hiányosan van végrehajtva, mert a tanköteleseknek csak 79.5 százaléka jár ez idő szerint iskolába. Ezt akarja megszüntetni a törvény, minthogy a tankötelezettség elvével nem fér össze a tanítási díj szedése.

Az állami iskoláknál, melyeknek egy része eddig is ingyenes volt, nem okoz különös nehézséget az új törvény, a községi és a felekezeti iskoláknál pedig, a hol az elmaradó tandíjjövedelem majdnem két millió koronát tett ki, az állam megtéríti az elmaradt jövedelmet. Az elemi népoktatás ingyenessége a javaslat szerint valószínűleg három és fél millió korona hozzájárulást igényel. 

A gazdasági népoktatásról szóló javaslat 44 szakaszból áll. Első fejezete az iskola felállításáról és a továbbképző tanfolyamokról intézkedik.
Az első szakasz így hangzik:
Mindazon község, a hol a lakosság tulnyomó része gazdálkodással (földmívelés, állattenyésztés, kertészet, szőlőmívelés, erdészet) foglalkozik és a hol összesen legalább is ötven olyan ismétlőtanköteles korban levő mindkét nemből való gyermek van, a kik nem részesülnek felső nép, polgári, kereskedelmi, vagy középiskolai oktatásban és nem járnak inasiskolába, köteles gazdasági népiskolát felállítani. A gazdasági népiskolát az oda utalt tankötelesek kellő számának állandó hiánya miatt csak a közigazgatási bizottság engedélyével szüntetheti be. 

A következő szakaszokban kimondja a javaslat, hogy kik állíthatnak fel gazdasági népiskolát a községeken kívül, s mikor menthetők fel: a községeknek kötelességévé teszi a gazdasági népiskola felállítását és fentartását bizonyos körülmények fenforgása esetén. 

Eddig 2269 kisebb és kilencz nagyobb tipusú gazdasági iskola volt, a javaslat szerint pedig kisebb tipusú gazdasági népiskola felállítására mintegy 4796, külön szaktanítóval biró iskola felállítására mintegy 844 község lesz kötelezhető. 

A gazdasági iskoláknál a tanítás teljesen ingyenes, sőt még beiratási díj sem szedhető.
A gazdasági tanítók kiképzésénél és javadalmazásánál is újabb intézkedések tétetnek, nemkülönben az állami segélyezés módját is szabályozza a javaslat.