A szekularizáczió és az evangelikusok

A szekularizáczió dolga szóba került az evengelikusok egyetemes közgyűlésén is. Prónay Dezső báró elnöki megnyitójában állást foglalt az ellen, hoyg „másnak a vagyonát kivánják”. Erre másnap Zsilinszky Mihály volt államtitkár kérdést tett Prónayhoz, hogy miképen érelmezi azt, a mit mondott. Úgy hiszi-e az elnök, hogy ez a kérdéses vagyon a római kath. papoké-e avagy sem? A maga részéről azt hiszi, hogy az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásakor a protestánsok nem a kath. egyház tulajdonát kivánják, hanem csakis az állam iránt van követelésük. Nem akarja ugyanis, hogy az a vád érje az ev. egyházat, mintha az a másnak vagyonát akarja.

Az evangelikusok távol állanak ilyen törekvésektől, de ha a római kath. papi vagyon állami vagyon, úgy a protestáns egyházaknak, mint állam terheit is egyenlően viselő állampolgárok, joguk van-e a vagyonhoz. Nem ismeri el azt a hangoztatott elvet, hogy az a vagyon katholikus czélokra szolgál; ez a keresztényeké s így a jogegyenlőség és viszonosság alapján mi is részt kívánunk. Ezt a kérdést nézete szerint most kell elintézni, nehogy koldusként kelljen az evangelikusoknak hátul kullogni, míg a katholikusok automobilon száguldanak.

A közgyűlés tagjai zajos tetszéssel fogadták Zsilinszky szavait s nagy csendben várták az elnöklő Prónay báró beszédét.
Prónay hosszabb beszédében először is hivatkozott a közéletben eltöltött hosszu időre, a mely idő alatt soha sem kereste a kétértelműséget. A midőn tegnapi beszédében kifejtette a római kath. papi javak szekularizácziója, magyarul elkobzása ellen nézetét, azt hitte, hogy elég tisztán és világosan nyilatkozott. Csodálkozik, hogy Zsilinszky a történetiró és annak a bizottságnak volt tagja, a mely a papi javak jogi természetét vizsgálta, intéz hozzá ily kérdést.

Hosszasan fejtegeti a tulajdon fogalmát s arra a konkluzióra jut, hogy ma csak telekkönyvi bejegyzés alapján birtokolhat vagyont. Tehát azé az ingatlan, a kinek nevén a magánjog szerint telekkönyvileg be van jegyezve. Más kérdés a tanulmányi és vallásalap vagyona, a melyek a papi vagyon egy részét képezik. Ezek az alapítványok az alapítók intencziói szerint kezelendők és használandók föl s csupán ha az alapítványok nem használhatók föl czéljaikra, akkor lehet szó azoknak más czélokra való fölhasználásáról. Az egyházi javak elkobzása szerinte csak vallási üldözés, forradalom vagy nemzetközi átalakulás esetén történhetik meg és épen ezért nem kívánja ennek a kérdésnek felszínen tartását.

Végzetes szerencsétlenségnek tartja egyháza számára ennek a politikai radikalizmusnak a széttagolt nemzet körében való propagálását. S a mint kárhoztatja a felekezeti alapon nyugvó néppárt alakulását, épen úgy összeférhetetlennek tartja a felekezeti alapon nyugvó néppárt alakulását, épen úgy összeférhetetlennek tartja a felekezeti szekularizácziós párt alakulását. Hisz elég baja van a nemzetnek a nemzetiségekkel és a tulajdont támadó szocziálizmussal. Ha az egyházi javak kérdését feszegetjük, úgy a szocziálizmusnak teszünk szolgálatot. Hosszú beszédét azzal végzi: Meg vagyon írva: Ne kívánd másét!
A közgyűlés tagjaira mély benyomást keltett az elnök beszéde, a ki könnyezve hagyta el pár perczre az elnöki széket.

Sztehlo Kornél ügyész szerencsétlenségnek tartja e kérdés felvetését, a melyet izgató anyagúl használnak fel a protestáns egyház ellen.
Meskó László szerint az elnöki megnyitót vita tárgyává tenni egyáltalán nem lehet s azért napirendre térni kíván. Szentiványi Árpád nagy ellentmondás közepette helyteleníti Zsilinszky felszólalását.
Zsilinszky Mihály sajnálja, hogy az elnököt a kérdés felvetése annyira felizgatta, a maga részéről csupán az elnök homályos szavainak értelmezését kivánja s kijelenti, hogy szintén távol áll a szekularizáczió propagálásától.
Ezzel a kijelentéssel a kínos ügy befejeződött.