|
Vége a komédiának Horvátországban
Ugyanazon a napon, a melyen a magyar képviselőház az egyszakaszos törvény megszavazásával fölhatalmazást adott a kormánynak a kiegyezés életbe léptetésére és ezzel megtörtént az első nagy lépés az évek óta dúló gazdasági bizonytalanság megszűntetésére: ugyanazon a napon sujtott le a döntő csapás a horvát lázadás fejére; a zágrábi országgyűlést Rakodczay Sándor bán, mint a magyar király képviselője – föloszlatta. A mit a mi tisztelt horvát testvéreink hónapokon át olyan vak szenvedelemmel főztek maguknak, most már – megehetik.
Hogy a dolognak így kellett történnie, azért senki más nem okolhatnak, csak saját magukat. Ők kényszerítettek rá bennünket, hogy következzé az, a mi bekövetkezett. A magyar kormány példátlan türelemmel várta megjózanodásukat, de várakozása meddőnek bizonyult, már pedig minden hosszúnak vége szakad egyszer. Kellett, hogy a magyar türelemnek is vége szakadjon. Ez együgyű és hamis képzelődés. Mi az uralkodóval kerültünk viszályba és akkor egész Horvátország közösséget vállalt a magyar állásponttal. Most Horvátország konfliktusba került a magyar kormánynyal, konfliktusban került egy szentesített törvénynyel, tehát magával az uralkodóval is, a ki a törvényt szentesítette és a küzdelmében egyetlen olyan fegyvert se használhat, a milyet mi használhattunk és egyetlen olyan törvényes jogalapra se támaszkodhatik, a milyenre a mi nemzeti küzdelmünk támaszkodhatott. Horvátország most egyenjogú, egyenrangú államnak akarja feltüntetni magát. Küzdelmének olyan külszint akart adni, mintha egy vele pusztán szerződéses vagy szövetségi viszonyban lévő állammal került volna nézeteltérésbe. Ez a magva a tévedésnek. Mert Horvátország nem szövetségese Magyarországnak, hanem hozzá tartozó része. Horvát állam nincs, külön horvát állampolgárság nincs, csak egységes magyar állam van, a melyben Horvátország is benne foglaltatik. Vagyis a horvátoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy mikor ők ugynevezett „nemzeti küzdelmet” akarnak folytatni, akkor ez az ellenállás, ez a küzdelem saját királyuk, saját államuk és saját kormányuk ellen folyik, ez nem nemzeti küzdelem, hanem zendülés a törvényes állapot, az alkotmány ellen, a minek az eredménye nem jogok szerzése, hanem – épen ellenkezőleg – csak jogok elveszítése lehet. A mi nemzeti ellenállásunk egy teljesen független államnak harcza volt egyrészt uralkodójával, másrészt uralkodója örökös tartományaival.
A mi ellenállásunk a királyi eskü szentségének védelme alatt levő törvényekért folyt. A horvátok ellenállása ellenállás saját államiságuk, koronájuk és a királyi eskü szentségének védelme alatt levő törvények ellen. A mi ellenállásunk erőszakos letörése erőszak volt a törvények és a jogok ellen. A horvátok ellenállása lázadás az alaptörvényekben kifejezett igazságok, az alaptörvényekben kölcsönösen elfogadott és királyilag szentesített állapotok ellen. |