Haditengerészetünk néhány elavult csatahajó pótlására és a torpedóflotta ujjászervezése czéljából nagyobbszabásu hajóépitkezés megkezdését tervezi. Ebből az alkalomból talán nem lesz érdektelen, ha beletekintünk abba a boszorkányhonyhába, a hol azokat az ijesztő hajókolosszusokat tervezik, épitik, vízrebocsátják és a honnan végül teljesen felszerelve útnak inditják őket.
A legelső stáczió a mérnökök irodája. Itt állapitják meg a készülő hajó méreteit, a beépitendő gőzgépe, kazánok erejét, a pánczéllemezek és tornyok vastagságát, elhelyezését ésmindazon temérdekmennyiségü gépet és felszerelést, a mely egy egész város minden szükségletének az ellátására is elegendő volna.
Százszoros átdolgozás, javitás, újitás után végre készen áll a hajó minden részének – a rajza. Egy jókora szobát persze ezek is megtöltenek. De egyelőre még nem kerülnek oda; kiviszik őket a műhelybe; aza még ennél is tovább: ki a szabadba.
Mert a mai óriás hajók épitésére kicsiny volna a legtágasabb műhely is. Az a rengeteg hajótest, melynek hoszsza a kétszázmétert is eléri, sőtmeghaladja, magassága pedig felér akármelyik háromemeletes házzal, vajmi nehezen volna elkészithető, a mi négyoldalt körülépitett, tetővel fedett műhelyeinkben.
Künn a tengerpartján, emeletekre osztott fa vagy vasállványok között, a szabad ég alatt épül a nagy hajó. Elsőbben a teste, azután a berendezése.
A két oldalt égnek meredő rácsos vastartók között, épen a középen rakják le az ékalaku fatuskókat, a melyeken végig fekszik a hajó gerincze.Ehhez erősítik aztán jobbról-balról a bordákat, a melyek közül mindegyiknak más a nagysága, a hajlása, az öblössége és a melyek együttesen megadják a hajó alakját.E bordákat a hajó gerinczéhez párhuzamos vastartókkal füzik egymáshoz és – ezzel készen áll a hajó váza.
Valami rettentő őskori csontváznak nézné az ember.
Ezt az óriási testet emberi erővel, gépek segitsége nélkül megépitani persze nem lehet. A szerelés helyét tehát mindenféle emelő, fúró, lyukasztó, szegelő és véső gépek veszik körül, a melyek szakadatlan munkájukkal segitségére vannak a szerelőknek. Így is hónapokig, sokszor évekig épül a hajó.
A vázat, amikor elkészült, kívül belül vaslemezekkel berkolják és a hajót ily módon kettős falúvá teszik.
A burkolással egyidejüleg, a hajó belsejében is serényen folyik a munka. A magasságátemeletekre osztják; széltében, hosszában falakat húznak, úgy hogy az óriási nagy ürből lassanként kisebb, de még mindig rengeteg terjedelmü termek egész sora válik ki.
Egyik helyiségből a másikba ajtó vezet, a mely, ha elzárják, vizmentesen választja el egymástól a szomszédos termeket. Veszély esetén, háborúban, golyózáporban felesleges módon sohase nyitnak ajtót. Ha áttöri az ágyúgolyó, vagy fölrobbantja a torpedó-löveg a kettős feneket és a víz behatol a hajó sérült részébe, akkor nincs izgalom, nincs menekülés; a kitott talál a pusztitó elem, annak ütött a végső órája.
Sok száz kéz szorgos munkája éstemérdek gép örökös kattogása, zakatolása befejezi végre a hajótest felépitését.
De a gépek, melyek a mozgató erőt szolgáltatják, a kazánok, szivattyuk,a világitó, destilláló szrkezetek és a sok-sok mindenféle más berendezési tárgy, az persze egyelőre még künnrekedt az ágyukkal és egyéb hadi felszereléssel együtt.
Ezek csak akkor kerülnek a hajóra, mikor a befogadásukra kész hajótest már ott lebeg a víz színén és úgy várja, hogy a nehéztestü gépek és termetes ágyúk beszoritsák a tengerbe a büszkén kiemelkedő óriást.
Mikor elkészült a hajótest, befejezést nyert a szárazföldi munka. A hajó elbucsuzik az anyaföldtől és fellobogózva teljes diszben várja azt az ünnepélyes pillanatot, a mikor jól épitett szánkón, lassan, óvatosan teszi meg első utját. A szárazból a vízbe.
