Lecsapó villámok hatásai

Az ország különböző részein nap-nap után ismétlődő zivatarokkal járó gyakori villámcsapások emberben, állatban s gazdasági- és egyéb épületekben tetemes károkat okoznak. Csak Magyarországon átlag egy millió ember közül évente tizen halnak meg villám, s még többen szenvednek a villám népiesen szólva úgynevezett „szele” által.

Ez arányszám azonban nem fogy, sőt ellenkezőleg évről évre nő, mert a kultúra és az ipar fejlődésével a villámcsapásokat elősegítő körülmények is mind kedvezőtlenebbekké válnak.
A villám hatásaiban igen különböző módon nyilvánulhat, a szerint, a mint más és más tárgyat talál.

A villámok tulajdonképen a különböző elektromos feszültségek kiegyenlítődési folyamatai, melyek rendszerint a legrövidebb uton s azon tárgyakon át mennek végbe, melyeknek ellenállása legkisebb. Leginkább tehát hegycsúcsok, magasan fekvő emlékoszlopok és fák, tornyok és kémények vannak a villámcsapás veszedelmeinek kitéve.

Egyáltalában minden jó vezető különös vonzerőt gyakorol reájok, azaz rosz elektromosság vezető útjokat állja, azokat szétforgácsolják, szétrombolják. (Ebben rejlik az elromlott, megszakadt, elrozsdásodott villámháritók veszedelmes volta is.) Ilyen esetekben megesik, hogy a villám átugrik a legközelebbi jól vezető tárgyakra, avagy ilyenek hiányában átüti, átlyuggatja a szigetelő ellenállókat.

Mechanikai hatásain kívül érdekesek még a villám hőhatásai is. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy míg az egyik pusztán roncsol, addig egy másik villám pillanat alatt lángba borítja a gyúlékony anyagot. Mennél nagyobb valamely tárgy ellenállása, vagyis mennél kisebb a keresztmetszete, annál erősebben heviti fel a villám. E hatásokból sikerült már a villám intenzitását is kiszámítani, melyet Siemens és Halske szerint egy másodpercz alatt néha 5400 lóerőre tehetünk.

Az ilyen hatalmas destructiv és perzselő erejű elektromos kisülések a legellenállóbb kőzeteket is képesek pozdorjává zúzni s felületüket megolvasztani.

Nem tekintve a telefon- és sürgöny-hálózatban okozott mágneses zavarokat, igen érdekes még a villámcsapásoknak a növényzetre való hatása is. A megfigyelések és kisérletek szerint legtöbbször a magasan az égbe nyúló, lombos és a földben kiterjedt gyökérzetű fák nyujtják a felhőzet és a föld felszín elektromos kiegyenlítődésének legjobb eszközeit.

Különösen a kevés gyanta- és olajtartalmú, továbbá kiszáradt, korhadt, lombtalan s a zivataros fellegeket legjobban megközelítő fák vannak veszélynek kitéve. Igen gyakori eset, hogy a villám nemcsak egy fát gyujt, hanem például kiterjedt erdőségek felett számtalan ágra oszolva több egymástól teljesen különálló fát is érhet.

Ilyen esetekben az okozott kár nem oly nagy, mert a villám ereje a megoszlás által tetemesen csökken, tehát pusztításai nem helyrehozhatatlanok. Ha azonban a villám így szerte ágazva, mintegy sugárkévét képezve ember-csoportot talál, lévén szervezetünk kisebb ellenálló képességű, bizony nem egy izben, mint például katonai gyakorlatok alkalmával tapasztalható, igen súlyos sérüléseket, sőt többeknek halálát is okozhatja.

Az emberi szervezetben a villámcsapás hatása elsőben is az idegrendszerben és az izomzatokban érvényesül s itt bénulásokat és érzéketlenséget okoz. Azon esetben, ha főképen az agy szenvedett sérüléseket, akkor a bénulás és érzéketlenség fokozatosan megszűnik, a mint az agy az előidézett kábultságból mind jobban magához tér.


Ha ellenben az agy nem szenvedett, hanem csakis a vezető idegszálak és az izomzatok, akkor az érzéketlenség hamarább szünik meg, mint a bénulás. Sokkal komolyabbak a következmények az egész idegrendszer rázkódtatásai esetén, mert ilyenkor a teljes gyógyulásra több nincs remény.

Az emberi test felületén a villám zuzódásokat és perzseléseket idéz elő, bár gyakran fordul elő az is, hogy külső láthatatlan nyomot nem hagy, ilyenkor a halál okát pusztán csak a megolvasztott fémtárgyak, mint pénz, kés, óra, gombok árulják el. Igen sokszor érthetetlennek tünik fel, hogy a villám, bár az embert közvetlenül nem sujtja, mégis, ha a közelben csap le, földhöz vágja s nem egyszer halálát is okozza.

Így például tavaly éjnek idején történt, hogy a villám becsapott egy falusi házba és fel is gyujtotta. Ott, a hol e villámcsapás a ház falát megrepesztette, tehát a hol lefutott, aludt a ház asszonya, kit az ágyból vagy két és fél méternyire a szoba közepébe dobott, azonban rövid ideig tartó aléltságon kivűl semmi számbavehető baja nem történt.

A villámcsapások krónikájában számos ilyen, sőt eme talán komikusnak látszó jelenetnél gyászosabb kimenetelű esetet is ismerünk. Az e nemű villámok magyarázatukat abban lelik, hogy az elektromos kiegyenlítődés folyamán egyszerre s nagymennyiségű elektromosságot vonnak el a környezetből, tehát az áramlás folytonossága hirtelen megszakad és indukált áramok keletkeznek, a villámok tehát közvetve, ezek útján hatnak.

Még csak egy, laikusoktól valószinűleg többször hallható kérdésre adjunk feleletet. Miért nem csap a villám a robogó vonatba? A magyarázat igen egyszerű: azért nem, mert a vasúti hálózat a földön létező legkiterjedtebb és legjobb villámhárító. Ugyanis a mértföldekre és mértföldekre nyúló sínpárok a légköri elektromosságot oly kitűnően vezetik, hogy a villámok képződésére alkalmas elektromos feszültségkülönbség nem jöhet létre.

A vezetést még elősegítik a sinek mentén húzódó sürgöny- és telefondrótok is, melyekbe a villám a jó vezetés miatt szinte nem csak be s ha mégis itt-ott a távirda-állomásokon zivatarok alkalmával a fel- és leadó készülékekben zavar keletkezik, azok jórészt a közeli villámcsapások következtében létrejövő, induktiós áramoknak tulajdoníthatók, melyek vannak oly erősek, hogy a műszerek egyes alkatrészeit megolvaszszák és az állomások közötti érintkezést megszakítsák.