A közönséges életben már jól járó órának mondjuk azt az órát, mely napjában csak egy percznyi eltérést mutat. Tudományos használatra azonban abszolut biztos és pontos járásu órára van szükség, miért is az órás-ipar nagy gondot és figyelmet fordit különösen a csillagvizsgáló intézkedések használatára szánt chronométerek tökéletesitésére.

Ma már ez a pontosság szinte csalhatatlan. A greenwicki obszervatóriumnak már 1850-ben olyan chronométere volt mely 24 óra altt átlag egyheted másodpercz eltérést mutatott; ma már olyan órája van, mely napjában alig egyhuszad másodperczet téved, pedig ezt az órát még a század kezdetén készitették.

Ennél pontosabb óra már alig akad; csak három ehez fogható óra van a világon: a berlini, a leideni és egy amerikai csillagvizsgáló chronométere. Ezek a bámulatos mechanizmusok naponta alig mutatnak több eltérést negyvened-ötvened másodpercznél, ami hat-hét másodpercznyi eltérésnek felel meg évente.

Hogy ezeknek az óráknak pontos járását biztositsák, igen nagy elővigyázatra van szükség; igy az órák üveg alá vannak helyezve, hogy a levegő ne befolyásolja és ezenkivül olyan helységben őrzik, melyben a hőmérséklet állandóan egyforma.

Érdekes a nepoli óraszabályozó. Egy nagy, belül üreges rézgolyó uszik a vizen s egy kis nyiláson át lassan megtelik vizzel, amikor a fenékre sülyed. Ezt napjában éppen hatvanszor cselekszi meg s az elmerülést mindannyiszor egy kis harang jelzi.