|
A horvát országgyűlés megnyitása és elnapolása
Barcsics korelnök délelőtt tiz és fél órakor nyitotta meg az ülést. A teremben és a karzaton a koalíczió hívei igen nagy számban foglaltak helyet. Fölolvasták a jegyzőkönyvet, a melyet azonnal hitelesítettek. Mielőtt az országgyűlés megkezdte működését, az országos kormány egyik tisztviselője átadta a jegyzőnek az országgyűlést elnapoló királyi leiratot. A korelnök elrendelte az elnapoló kézirat fölolvasását. A képviselők erre órási lármát kezdtek, folytonosan össze-vissza kiáltoztak és követelték, hogy a jegyzőkönyv első sorban hitelesíttessék és azután folytassák az ülést, hogy a képviselők mandátumát igazolni lehessen. A jegyző a zajban nem tudta magát megértetni, úgy hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. Szünet alatt a képviselők között megállapodás jött létre, mely szerint a királyi kéziratot, miután ez a főurakhoz, méltóságokhoz és népképviselőkhöz van intézve és Ő Felsége pecsétjével van ellátva, föl kell olvasni.
Szünet után a jegyző a következő legfelsőbb kéziratot olvassa fel: Nagyméltóságu és főtisztelendő, méltóságos és nagyságos híveim! A Horvátország, Szlavónia és Dalmáczia országgyűlésének szervezetéről szóló 1870. évi II. történyczikk 3. szakaszában foglalt határozmányok alapján Horvátorzság, Szlavóni és Dalmáczia királyságok országgyűlésének ülésezéseit további elhatározásunkig elnapoljuk. Egyébként kedvelt hiveinkhez királyi kegyelmünkkel továbbra is hivek maradunk. Kelt Bécsben, 1908. márczius 3-án, Ferencz József s. k. A királyi kézirat felolvasása alatt a teremben oly kavarodás támad, hogy a jegyző által felolvasott királyi kéziratból csak egyes szavakat lehetett hallani. A képviselők azt kiáltották: |