A magyar nyelv és a választási reform

A napi politika legaktuálisabb kérdésébe érdekesen, okosan, népszerűen és hazafiasan szól bele Baloghy Ernőnek a magyar nyelv és a készülő választójogi reform egymáshoz való viszonyáról szóló füzete. Az alig ötven oldalas munka dióhéjban foglalkozik azzal a hatással, a melyet a politikai jogok kiterjesztése a magyar közélet halmazállapotára előreláthatólag gyakorolni fog s különös gonddal bonczolgatja a nemzetiségi vidékek szerepét a jövő parlamentjében. Kiinduló szempontja és vezérmotivuma midvégig az igaz magyar érzés, a mely egyuttal megmagyarázza s szankczionálja jóhiszemű tévedéseit is.

Baloghy Ernő a római polgárnak, a czivis romanusnak közjogi fogalmából kiindulva, a modern társadalmi fölfogás szerint kijelenti, hogy a kisszámú jogosított helyébe a tömeg kell, hogy lépjen. Ez a szocziális igazság, a mely a ius honorum hitbizományát fölosztja a poltika plebeiusai, sőt peregrinusai között. Konstatálja azonban egyuttal, hogy mig a munkások szocziális törekvése tisztára anyagi jellegű, a nemzetiségek társadalmi mozgolódása határozottan a magyar államfenség és nemzeti egységünk ellen irányul.

Ebből következik, hogy a készülő választójogi reform megalkotásánál nem a szocziálistákkal, hanem a nemzetiségiekkel szemben van helye óvatos védekezésnek, s alapelvként annak a politikai igazságnak kell a reformban kifejezésre jutnia, hogy Magyarországon a magyar az úr, s politikai szerepe ennek következtében csakis azoknak lehet, a kik a magyarsággal legalább is érzésbeli szolidaritást vallanak. Ime, ez a tétel: a magyar nemzet föltétlen uralma, a mely kategorikus szükségképen szerepel a politikai alaptörvényben.

Választói polgár tehát csak az lehet, a ki a magyar államhoz is vonzódik. Ehhez képest meg is formulázza a magyar sovinizmus követelményeit és három szigorú pontban a magyar nyelv hegemóniáját akarja örök időkre biztosítani, ha talán naivul is kissé, de a legizzóbb szeretettel, s a legtisztább szándékkal. Az a hite, hogy a mit a nemzetiségi törvénynyel elrontottunk, azt a választói jogreformmal kell helyrehoznunk, a magyar nyelv tudásához kötve a politikai jogok elemeit, megvetve ezzel a magyar nemzet egységes erőmozgásának az alapját is. Érdekes, hogy ezzel a liberális kiterjesztéssel szemben azon aggódik, hogy a műveletlen tömeg döntő befolyásra jut.