Bülow a politikai helyzetről

A német birodalmi gyűlés márczius 24-iki ülésén fölszólalt Bülow államtitkár és igen fontos kijelentéseket tett az általános politikai helyzetről. Az ülést végighallgatta az udvari páholyból a német trónörökös is. Bülow felszólalásában első sorban kijelentette, hogy készséggel közre fog működni a Berlinben ez év október havában összeülő interparlamentáris konferenczia sikerének előmozdításán, miután az a népek közötti békét és jó viszonyt szolgálja.

A marokkói kérdésre áttérve, kifejtette Bülow, hogy a mai és tegnapi szónokok igen kedvezőtlenül tüntetik fel a marokkói helyzetet. Örömét fejezi ki, hogy e felszólalások hangja komoly, nyugodt és tárgyilagos volt. A franczia kormány nem vetheti szemére a német kormánynak, hogy ignorálta és az algezirászi aktát talán kicsinyes és szűkkebelű módon értelmezte volna. Szóló ezt a jövőben sem fogja tenni és elvárja, hogy Francziaország a maga részéről is hasonló módon fogja az algezirászi aktát alkalmazni. (Helyeslés.) Németország és marokkói politikájára és Németország viszonyára Francziaországhoz ma sem kiván kitérni, miután e kérdésekről ismételten behatóan nyilatkozott.

A birodalmi kanczellár ezután a maczedóniai helyzet megbeszélésére tér át és azt mondja, hogy a maczedónaiai viszonyokat tűzkatlanhoz hasonlították, a melynek oltásán, az államfőn kívül hat nagyhatalom fáradozik, de hiába és eredmény nélkül, mert kivülről mindig új fahasábokat dobnak a tűzbe. Eme szomorú tényleges állapottal szemben a statusquo fentartásának elve az egyetlen egyesítő pont, a melyről a hatalmak a dolgok állását megjavítani törekszenek. A statusquo fentartásában Németország nem legfőképen, de legalább is oly értékben van érdekelve, mint bármely más nagyhatalom. Az ügy nemzetközi alapját a berlini szerződés képezi.

A bosnyák vasútnak Mitroviczáig való meghosszabbítását czélzó osztrák-magyar tervet rokonszenvvel üdvözöltük, mert szövetségestársunk tulajdonképen csak népjogi szerződésben bitzosított jogával él. Különböző részről megemlített hamis hiresztelésekkel szemben világosan megállapítani kivánom, hogy e kérdésben Ausztria-Magyarország sem nem kért tőlünk tanácsot és támogatás, sem mi nem toltuk ezt fel Ausztria-Magyarországnak. A statusquo fentartásának alapelvéből következik, hogy törekvéseink egyrészről a hatalmak közötti egyetértés fentartására, másodsorban arra irányulnak, hogy a porta beleegyezését adja a hatalmak követeléseihez.