Erről a tárgyról Jalsoviczky János érdekes czikket közöl az Állattenyésztési és Tejgazdasági Lapokban. Az alábbiakat közöljük a czikkből a következőket:
„A tehenészet jövedelmezősége a tejhozam mennyiségétől függ, a főczél tehát az, hogy a tehenek egyenként jó tejelők legyenek és tejelési képességük a lehetőségig fokoztassék. Azonkívül, hogy a tejelőképesség fokozására törekszünk, nem szabad eltekintenünk attól sem, hogy a tehenet mennyi időn át fejhetjük, vagy az mennyi időn át marad szárazon. E kérdések hasznot hajtó valósítását egyedül a tehenek rendes fejésének alkalmazásával érhetjük el.
Sok panasz hangzott el már a miatt, hogy a legjobb fejőstehenek hihetetlenül kevés idő alatt megapasztják tejüket; ennek okozója lehet a tehénnek helyváltozása, takarmányváltozások, az időjárás, de leginkább a gondozó személy változása. A nyugodt, az állatot szerető tehenész mindig nagyobb tejhozamot fog elérni, mint az ideges, kapkodó, mérges természetű. Jó bánásmóddal a legvadabb tehén is jámborrá tehető és napról-napra jobban fogja leadni a tejet, míg a goromba bánásmódban részesülő tehén csökkenteni fogja a tejet és gyorsan elapaszt.
A fejéshez ha hozzáfogunk, azt szakadatlanul folytatni kell mindaddig, míg a tejmirigyekből a tej teljesen ki nem fejetett. Sok tehénnek az a sajátságos ösztöne lép fel a fejés kezdetén, fejés közben, vagy a fejés vége felé, hogy a tejet vissza iparkodik tartani; de a tehén csak azon ideig képes a tejet visszatartani, míg légzését visszatartja és ez az oka azon körülménynek, hogy a fejésnél egyízben jön a tej, egyízben hiában fejünk, tej nem jön, és ismét ha a fejés szakadatlanul történik, megindul a tej, mert a tehén hosszabb ideig nem képes visszatartani a légzést és így a tejet sem.
A fejést mindig marok nyomással, vagyis a marok fogást fent kezdődő és lefelé haladó nyomásával végezzük, még pedig hogy jó eredményt érhessünk el, először fejjük ki a tehenet a tehén jobboldalán ülve, azután üljünk hozzá a baloldalon és fejjük mindaddig, míg meg nem győződtünk arról, hogy a tőgyből a tej teljesen kifejetett.
Ezen jobb és baloldali fejési mód azért szükséges, mert az embernek jobb keze rendesen erősebb lévén, ha mindig ugyanazon egy oldalon fej, akkor a hátulsó, bal kézzel fejt tőgyek sohasem lesznek oly jól kifejve, mint az első kétrész tőgy. Ha azonban a fejést jobbról is balról is végezzük, ez esetben a kézi erő és ügyesség egyenlő hatásával a fejés egyenlőbben és hasznosabban végezhető.
A tejmennyiségre nézve, egyenlő jó táplálás mellett kedvező befolyással van a többszöri fejés, mert a mindenkori kifejés előmozdítja a tejképződést. A naponta háromszori fejés tehát – bár több munkával jár – hasznot hajt.”
