A budapesti Vörösmarty-szobor

Monumentális márványtömbökbe faragott új emlékművel emelt méltó művészi emléket a nemzeti kegyelet Vörösmarty Mihálynak. Kifejező megörökítést nyert e szoborban a magyarság nemzeti imádsága: a „ Szózat”. Költészet és művészet, haladás és dicsőség sugárzik felénk a költő nemes szépségű szobráról.

Emléke volt már eddig is a nagy költőnek Székesfehérvárott, báró Vay Miklós készítette, sokkal több ambiczióval, mint művészettel. Az új szobor a modern művészet gazdag és ritmikus vonalrendszerével, üde, friss hangulatával meleg, szubjektiv érzéseket tud fakasztani lelkünkben. Szerencsés és ötletes az alapgondolat s hasonló a művészi megoldása. Elrendezése szerves, egységes tolmácsolója annak az érzésnek, melylyel a magyar nemzet a Szózat nagy költője iránt mindenkor viseltetett.

Nem is annyira Vörösmartynak, az embernek megörökítése a szobor, mint inkább a „ Szózat „ beszédes szimboluma. Szobrászati szempontból Vörösmarty képmása nincsen hangsulyozva. A költő alakja inkább csak psychologiai kapocs gyanánt szerepel: az alapgondolat művészi járuléka.